Majdnem 3 hónapot toltam Kolumbiában. Az utazók többsége jóval kevesebb időt szán erre az országra, a legnépszerűbb turistás helyekre elég is lehet kábé egy hónap, de a madarak miatt nekem három is kevés volt. Simán tudnék nyomni még ennyit madarakat kergetve úgy, hogy csak olyan helyekre megyek, ahol még nem voltam. Kolumbia ultrazsír és hatalmas ország számtalan látnivalóval. Szerintem sima utazóknak is érdemes a nem reprezentatív felmérésem alapján átlagos egy hónapnál többet rászánni és megnézni pár nem annyira mainstream látnivalót. Íme néhány praktikus infó amik talán hasznosak lehetnek annak, aki Kolumbiába készül.

Árak: Kolumbia olcsó. A sört és bort kivéve szinte minden olcsóbb, mint Magyarországon. Az orosz invázió miatt beszakadó forint miatt egyik hétről a másikra minden 20%-kal drágább lett nekem (a kolumbiai peso a dollárral együtt mozog), de még így is olcsó volt minden. Ráadásul ez nem megy a minőség rovására, például olyan szuper szállásokon voltam néha éjszakánként 2-3.000 forintnyi helyi pénzért, amik máshol nem nagyon férnének bele, de ez igaz a kajára is. Kiadós és finom lakomák után sokszor meglepődtem a számlán, de nem azért, hogy micsoda lehúzás, hanem hogy miért csak ennyit kérnek. A menőbb éttermekben azért egész európai árak vannak. A karibi rész és a nehezen megközelíthető részek, például Amazónia drágábbak, de a szállásokon kívül ott is meg lehet találni a költséghatékonyabb dolgokat és nagy átlagban egyáltalán nem vészes, csak kicsit drágább, mint Kolumbia többi része. Egy-két alap dolog ára: 

• Üzemanyag: 200 Ft/liter alól indul, de ahova csak hajóval jut el a benzin, ott ez 3-400 Ft is lehet
• Zöldségek, gyümölcsök: hihetetlen változatosság bagóért
• Reggeli egyszerű kajáldában 500 Ft-tól, ebédmenü: 800 Ft-tól
• Utcai árusnál kávé: 80 Ft-tól
• Nyugati termékek, pl. kóla, Oreo, Milka, ilyenek: Latin-Amerika általam ismert részéhez képest meglepő módon kicsit olcsóbbak, mint Magyarországon
• Sör: kis dobozos 4%-os tömegsör boltban 200 Ft-tól, a teljesen korrekt Club Colombia 220 Ft-tól, kocsmában 350 Ft-tól, literes 500/600 Ft-tól, helyen 700/800 Ft-tól. Van kézműves sör is jóval többért
• Bor: nem érdemes borozni, 1.800 Ft-nál nem láttam olcsóbb palackot, de inkább jóval drágábbat
• Rum: 7,5 deci teljesen iható rum szupermarketben 3.000 Ft-tól
• Cigi: legótvarabb márkák 400 Ft/doboztól, jobb márkák 550 Ft-tól, tekerős cigi nincs vagy bazidrága

A benzinen kívül a fenti dolgok a nagyon turistás, a karibi és a nehezen megközelíthető részeken kb. 20-30%-kal többe kerülnek.

Pénzfelvétel: Latin-Amerika általam ismert részéhez képest meglepő módon vannak olyan bankok, amik nem terhelnek rá saját díjat a pénzfelvételre (pl. BBVA, Colpatria, Banco Caja Social), bár viszonylag kevés pénzt engednek felvenni egyszerre. Érdemes kápéval (is) nyomulni, mert sokszor nem lehet kártyával fizetni, bár ez a turistásabb helyeken kevésbé jellemző.

Kaja: a reggeli kábé szinte mindig ugyanaz: tojás valahogy elkészítve, arepa, vastag szelet sajt, gyümölcs, gyümölcslé, esetleg kenyér és lekvár pluszba. Az ebéd és vacsora menü négy alapelemből áll: hús, köret, valamilyen sült gyümölcs/zöldség és saláta. Előtte leves, utána esetleg desszert és természetesen gyümölcslé. Kolumbiában rengeteg speckó fűszer, zöldség és gyümölcs van és szerencsére nem félnek használni. Senki sem hívta fel a figyelmemet előtte, úgyhogy meglepődtem, hogy milyen finom leveseket és salátákat csinálnak. Ha valaki véletlen megunná a tipikus menüt, a menün kívül is vannak fogások, de gyakoriak a grill éttermek, amerikai street food-os standok, pizzériák, empanadások, gyümölcsárusok meg ilyenek. Bőven meg lehet bolondítani az étrendet. Grill étteremben ettem olyan húsokat, amik kifejezetten jók voltak, ráadásul brutál adag. Hambiból, kolbászból és salchipapasból is ettem jó értelemben emlékezeteset. Emellett még a gyümölcsleveket emelném ki. Szinte bármilyen gyümölcsből elérhetőek frissen vagy fagyasztott pépből, tök olcsón. 

• Tipp 1: sok étterem, főleg a kevésbé turistás kisebb településeken csak időszakosan van nyitva, ebédet kb. dél és 2 között, vacsit kb. 6 és 8 között szolgálnak fel. 
• Tipp 2: a napi menüt nem szabad marhahússal kérni, szörnyen rágós. A grill éttermekben ellenben jól meg tudják csinálni.

Mobil és applikációk: Ha nem szervezett úttal megy valaki, elengedhetetlen venni egy SIM kártyát valamennyi adattal, hatalmas segítség. Nagyon olcsó, könnyen beszerezhető. A Claro szolgáltató lefedettsége a legjobb, úgyhogy Claro-t érdemes venni most, 2022 elején.

• Uber, Tappsi Easy: költséghatékonnyá és biztonságossá teszik a tömegközlekedésen kívüli utazást. A legnagyobb városokban működnek, a kisebbekben sajnos nem. Barranquillában valami helyi appot használnak ezek helyett taxirendelésre. Ahol nem működnek az appok, a szállásokon tudnak segíteni megbízható (nem lehúzós) taxit hívni.
• Whatsapp: Egész Kolumbia Whatsapp-ot használ, több szállást csak Whatsapp-on tudtam foglalni, sőt, néha a buszos cég vagy a légitársaság is így küldte az update-eket.

Szállások: Sok szállás használ már valamilyen népszerűbb platformot, talán a booking a legelterjedtebb, de csomó szállásra Whatsapp-on, instagramon vagy telefonon lehet foglalni. Szóval ha valahol nincs szállás booking-on, érdemes körbekérdezni helyben, jó eséllyel lesz ott szállás.

Utak: sok a jó minőségű út, de bőven akad sima kocsival járhatatlan földút. Kolumbiában most olyan tempóval épülnek az utak, mintha nem lenne holnap, úgyhogy valószínűleg hamarosan változik a helyzet, de jelenleg főleg a hegyes részeken - és Kolumbiában rengeteg a hegy - szörnyen lassú és nehézkes nagyobb távolságot megtenni. Mindig van valami lezárás földcsuszamlás, baleset vagy útépítés miatt. Ráadásul leggyakrabban kétsávos szerpentinek vannak, amik tele vannak tetűlassú kamionnal, amiket nehézkes megelőzni. A hegyi részeken nekem jónak számított, ha 30 km-t sikerült megtenni egy óra alatt átlagban, de gyakran csak lassabban tudtunk haladni. Ez igaz bérelt kocsira vagy buszra is. A síkon azért jóval jobb a helyzet. Útdíj sok helyen van és meglepően drága, de megéri. Az útdíjmentes alternatívák még lassabbak.

Közlekedés: könyvet lehetne írni róla, ahány hely, annyi féle, megpróbálom röviden.

• Városi tömegközlekedés: olcsó és általában jó, de vannak városok, ahol nem túl biztonságosak a turistáknak, valahol viszont teljesen oké, tájékozódni kell a helyszínen.
• Távolsági közlekedés: a buszok kényelmesek, de lassúak. Főleg a hegyi részeken. Cserébe tömérdek olcsó belföldi repülő van. A közúton megközelíthetetlen helyekre nyilván repcsivel kell menni, de az úton elérhető, távolabbi célpontoknál is érdemes ránézni a repjegyekre, akár már 2-300 km távolságra lévő úticélnál is, főleg ha hegyekben kellene megtenni azt a 2-300 km-t.
  • Tipp 1: a karibi részen a terminálokon úgy lepik el a turistákat mindenféle intéző emberek, mint a sáskák, buszokat ajánlgatva. Hosszabb buszutak esetében nem szabad rájuk hallgatni, bármit mondanak, mert úgyis valami csigalassú buszt ajánlanak, ami megáll minden bokornál. A Berlinave és a MarSol cégek járatai viszont gyorsak és közvetlenek, nagyobb távokra érdemes velük utazni.
  • Tipp 2: ha közúton nem megközelíthető távoli kis település is tervben van, akkor érdemes szellősen tervezni a programot. Elég gyakori a késés. Hatszor repültem helyi járaton a Satena céggel, egyszer volt pontos, amúgy 2-3 órát késett, egyszer előbb jött (ezért is jó, ha van mobilnet, le lehet csekkolni, hogy előrébb hozták-e a repcsit), egyszer pedig 2 napig nem jött. Néhány távoli, nehezen megközelíthető helyen simán előfordul, hogy nem tud leszállni a gép egy-két napig, tehát egyszerűen nem lehet eljönni onnan. Vannak helyek, ahol ez egyáltalán nem ritka jelenség és kifejezetten ciki, ha másnap utaznál vissza Európába, ezért az ilyen távoli célpontokat érdemes nem közvetlen hazautazás előttre időzíteni, hanem ráhagyni pár napot.
• Chiva: teherautókból átalakított, nyitott, csicsás nyitott buszok, a földutakon ezek járnak a települések között 
• Taxi: Érdekes módon esetenként az Ubernél is olcsóbb. Annyira olcsó, hogy nem csak biztonsági okból, de lustaságból vagy kényelmi okokból is rengeteget taxiztam. Életemben összesen nem taxiztam közel sem annyit, mint Kolumbiában. Tappsi Easy app-pal még olcsóbb.
• Mototaxi és tuktuk: nehezen megközelíthető és kisebb településeken a tömegközlekedés alapja. Olcsó, fix áras a településen belül, de ha valamilyen távolabbi helyre kell eljutni akkor is meg lehet alkudni baráti árban és a visszautat is le lehet zsírozni. A mototaxi volt a kedvencem, ezzel utaztam a legtöbbet. Még olcsóbb, mint a tuktuk. Motorosok járják a települést, a kormányra ragasztott sárga valamivel, például szigszalaggal, zacskóval, esetleg szakadt gyerekruhával  jelzik, hogy nyújtanak szállítási szolgáltatást, a lényeg, hogy sárga legyen. Más helyeken a mototaxisok egyenpólót hordanak és erről lehet felismerni őket. Le kell őket inteni, felpattani a sofőr mögé, bemondani az úticélt azt már lehet is menni. Nem túl EU konform, sisak meg ilyen buziskodások nincsenek és nyomják neki mint az állat, hiszen nem órabérben dolgoznak. Működő sebességmérőt nem nagyon látni, egyszer volt szerencsém hozzá. Innen tudom, hogy simán mentünk hetvennel ahol lehetett a szerpentin egyenesebb szakaszain. 

Biztonság: Kolumbiának sajnos még mindig elég rossz híre van külföldön. A nem is olyan régmúltban sok szörnyű dolog történt és pár hely kifejezetten életveszélyesnek számított. Szerencsére ez mára teljesen megváltozott és a biztonsági helyzet nagyságrendekkel jobb. Sok a katona és a rendőr, akiket a helyiek általában nem szeretnek, de velem mindig kedvesek és segítőkészek voltak. Igaz, most is vannak helyek, ahova nem ajánlott menni, meg sokszor sajnos nagy a szegénység, ami Latin-Amerikában néha biztonsági kockázattal társul a turistáknak, de az ország túlnyomó része, köztük a turista célpontok kis körültekintéssel nyugodtan látogathatóak. Velem nem történt semmi rossz majdnem három hónap alatt, bár az is igaz, hogy körülöttem meglepően sok utazót kiraboltak vagy kizsebeltek. Oda kell figyelni azokra a szabályokra, amikre Latin-Amerikában mindenhol. Oké, talán Kolumbiában jobban oda kell figyelni, mint mondjuk Argentínában vagy Costa Ricában: a nagyvárosokban vannak részek, ahova ne menj, add a csóró utazó látszatát és ne adj papaját, tehát ne villogtass fukszot, kamerát, telefont, éjjel csak taxi, lehetőleg azt se az utcán leinteni, hanem app-on keresztül. A turistás kisebb települések többsége (pl. Salento, Jardín, El Valle, Palomino, Minca, stb.) és a közúton nem megközelíthető helyek közül azok, ahol jártam, csőbiztonságosak, az egyéb helyekről meg érdemes tájékozódni. Fontos szabály az is, hogy a helyiekre nem árt hallgatni. Ha azt mondják, hogy ne menj valahova vagy ne csinálj valamit, akkor nem kell odamenni és nem kell azt csinálni.