A paramo egy növényzet/élőhelytípus, ami az Andokban található kábé 3500-4500 méter körüli magasságban. Jellegzetes növénye a frailejon, ami olyan, mint egy pozsgás levelű pálma, kicsi lombbal és vastag törzzsel. Nem botanikusoknak - például nekem - erről a növényről lehet legegyszerűbben felismerni hegymenetben, hogy hol kezdődik a paramo. A paramón Dél-Amerikai viszonylatban alig esik az eső, viszont meglepően hideg tud lenni, hajnalban bőven 10 fok alá tud esni a hőmérséklet. Mivel magashegyekben van, tájképileg is nagyon adja, tehát amúgy is érdemes lenne felkeresni, de mint speciális növényzet, speciális madarakat is vonz. Emiatt madarasoknak kötelező úticél, ha arra járnak.

Frailejónok

Szűk három hétre csatlakozott Tomi madaras kispajtásom a kolumbiai kóricálásra, a paramót már együtt kerestük fel. Két területet látogattunk meg. a Keleti-Andokban a Sumapaz Nemzeti Parkot, ami a világ legnagyobb egybefüggő paramója, valamint a Nyugati-Andokban a Nevado Del Ruiz-t, ami egy 5000 méter fölötti aktív vulkán körül található. A két paramo csak néhány száz kilométerre van egymástól, de ez a távolság elég volt ahhoz, hogy több, egymáshoz ugyan hasonló, de külön madárfaj alakuljon ki. A madarak mellett az Andok magashegyi része azért is jó úticél, mert teljesen más a táj, mint az alacsonyabb részeken. Az itt lakóknak is alkalmazkodni kellett az eltérő, zordabb körülményekhez, a települések egész másképp festenek és teljesen más hangulatúak, mint lejjebb.

Egy apró tanulság a látogatásunkról a paramókon. Az alap, hogy nem árt melegebb ruha, de 4000m körüli magasság nem csak alacsonyabb hőmérséklettel jár, hanem a levegő is jóval ritkább. Emiatt nem a legjobb ötlet a paramóra felérve a kocsiból kiszállás után egyből rágyújtani, mert azonnal beüt a hegyi betegség, mint ahogy én is jártam. Jó fél óráig nem nagyon tudtam mással foglalkozni, csak azzal, hogy valahogy kapjak rendesen levegőt. Szerencsére hamar elmúlt és a nap végén már egész jól mentek gyalog az emelkedők, de az egyből cigi akkor is rossz ötlet volt.