Érkezés után pár napot madarásztam, de aztán egy apró tengerparti falucska, Dominical felé vettem az irányt. Van egy nagyon jó barátom, aki bő féléve szedte a sátorfáját és Budapestről Costa Rica Csendes-óceáni partjára tette át a székhelyét. Őt jöttem meglátogatni. Mióta elköltözött néha beszélgetünk is és nagyon jókat mesélt, amitől még jobban kedvem lett arrajárni.

Dominical egy kábé háromutcás falu közvetlenül az óceánparton. Teljesen a turizmusra és a szörfösökre épül. Helyiből viszonylag kevés van, még a melósok nagyrésze is külföldről érkezett életművész. A strand sötétebb, barnás homokos. Közvetlen mellette a sétányon végig árusok, akiktől a strandokon szokásos gagyik mellett mindenféle saját készítésű cuccot, valamint néhány leleményes helyi által helyben, a pult mögé rögtönzött konyhában elkészített ételeket lehet vásárolni. Közvetlen a piac mellett vannak a szörfiskolák, köztük, valamint a strandon teljesen szétszórva pedig a vadkempingezők sátrai és autói. Ha valaki nem akar fizetni a szállásért és van sátra, akkor itt akár a parton is felverheti a sátrát.

Maga a falucska teljesen barátságos, a Costa Ricában szinte mindenhol jelenlévő magas szögesdrótoknak alig van nyoma. Szinte minden ház szállás, bolt, túraügynökség vagy vendéglátóhely. A település méretéhez képest meglepően széles skálán mozog a szolgáltatások színvonala, a legcsóróbb utazóktól a komolyabb luxust keresőkig mindenki talál számára megfelelőt. Ottvannak például az esténként a kétes eredetű utcán grillezett csirkehúst bagóért áruló helyiek, de olyan komplexum is van, a Fuego, ami bármelyik nyugati város legelitebb kerületében is megállná a helyét. Mindehhez társul a 30 fok körüli átlaghőmérséklet, a trópusi klímára jellemző burjánzó növényzet, tukánokkal és kolibrikkel galambok helyett. Szóval ideális célpont kikapcsolódásra, teljesen más, mint az all inclusive szállodarengetegek. Aki pedig nem éri be a stranddal, a búvárkodástól a bálnanézésen át az esőerdőbe vezetett túrákig sok egyéb programot találhat.

Nem teljesen véletlenül pont akkor érkeztem, amikor a szomszédban tartották az Envision fesztivált. Nemzektözi viszonylatban kicsike a maga nyolcezres létszámával, ami kábé a miskolci kocsonyafesztivál látogatószámával vetekszik, de helyben hatalmasnak számít. A fesztivál a természetközeliségről szól, elsősorban hippiknek. Ennek megfelelően minden megtelt hippikkel. Na nem olyan hippikkel, mint amilyeneket otthon például a Csarnoknegyedben vagy a Gólya környékén lehet látni bringázni derékig érő bő farmerben, túlságosan bő pulcsiban, minimum negyven éves táskával és valami nagyon furcsa sapkával a fejükön. Nem, az itteni hippik másmilyen hippik. A szóbeszéd szerint ők első osztályon repülnek ide fesztiválozni, hogy egy hétig világotmentsenek, aztán hazarepülnek első osztályon. Szerintem ez azért erős túlzás, de tényleg teljesen mások, mint otthon a nyolcban. Habár a fesztivál Uvitában volt, a szomszédban, Domical is megtelt velük. Valóságos hippiparadicsommá változott a hely. Hippik a hostelben, a boltban, a kajáldában, meg úgy általában mindenhol. Tök jó, egyedi hangulatú dolog. Ráadásul a fesztivál afterpartija is Domicalban volt (persze nem csak hippiknek), ami bőven a várakozásaim felett sikerült.