Kolumbiában kávévidéknek az Andok nyugati vonulata és völgyek Medellintől délre, kábé Armeniáig terjedő részét szokták nevezni. Nem véletlen: itt összpontosul a kávétermesztés az országban. A karibi partvidéket leszámítva talán ez a legnépszerűbb környék az utazók és turisták körében. Hangulatos kis és nagyobb városok, és ahogy Kolumbiában sok helyen vagy szinte mindenhol, a természet és a táj itt is jól néz ki. A madarászok is elsősorban ezt a környéket veszik célba. Madárból is rengeteg faj van, köztük nagyon sok specialitás, amik máshol nem nagyon fordulnak elő. Nem utolsó sorban pedig nagyon biztonságos környék. Mi is letoltuk ezt a hagyományos kört, csak a vérmadarászoktól eltérően néha szántunk egy kis időt hagyományos turistás nézelődésre is. Nyilván nem annyit meg nem annyi helyet, mint a nem madaras utazók, épp csak azt ami szembejött, semmi kávéültetvény látogatás vagy ilyesmi.

Manizales egy két település összeolvadásával létrejött város, a keleti, pesti oldal a hegyes (tehát bizonyos szempontból inkább budai oldal) és talán ez a hangulatosabb rész is. Manizalesről annyi infót kaptam indulás előtt, hogy jók a kocsmák és ez tényleg így is van. A kolumbiai kocsmák eddigi tapasztalatom szerint sötét helyek nagyon hangos, általában reggeton zenével és furcsa neonfényekkel. A manizalesi kocsmák ezzel szemben tök kulturáltak, lehet beszélgetni is üvöltés nélkül. A város pedig egy pezsgő diákváros, nagyon magas hegyekkel körbevéve, szóval király hely. Szívesen maradtam volna tovább.

Salento egy picike település, cuki házakkal, színesre festett ablakokkal és ajtókkal, jól néz ki. Nagyon turistás az egész, de azért még nem a lehúzás kategória. A híres Cocora-völgy mellett fekszik, ez a logikus kiindulási pont annak, aki meg akarja nézni. A Cocora-völgy az a hely, ahol megmaradtak a nagyon magas, akár 60 méteres királypálmák a legelőkön és általában ez a tájkép az elsők között ugrik fel a Kolumbia látnivalóira keresés közben. Emellett a völgyben jót lehet kirándulni, akár több naposat is, 4000 méter fölé, a hegyen van menedékház.

Jardin egy kicsit nagyobb városka, mint Salento, magát Antioquia tartomány legszebb városaként hirdeti, vélhetően jogosan. Az utcák itt is szuper hangulatosak, a főtér pedig este nyüzsög igazán, kajásbódék sokasága, valamint a főtérre néző kocsmák előtti tér megtelik élettel. Egy kevésbé ismert látnivaló a városkában a Cock-of-the-rock lek. A Cock-of-the-rock egy madár és tényleg így hívják. Magyar andesi szirtimadár, de ez a név nem tetszik, úgyhogy maradjon Cock-of-the-rock. A Cock-of-the-rock egy hihetetlen madár és jó eséllyel már nagyon-nagyon sok éve az erdő ugyanazon pontján, a lekbe gyűlnek össze délutánonként a hímek tenni a szépet a tojóknak. Közben a lek köré épült a város, de a madarak nem tágítottak, valószínűleg generációról generációra jártak ide. Szerencsére a tulaj meglátta benne a lehetőséget és délutánonként egy jelképes összegért be lehet menni a kertbe és néhány méterről figyelni, ahogy ezek a fantasztikus madarak udvarolnak. A hangjuk elég szörnyű, de a kinézetük és a műsor kárpótol.

Medellinről már van írás.