Medellinről csupa szuper dolgokat hallottam mielőtt eljöttem Kolumbiába. Pár évtizede, sőt még nem is olyan régen, 2000 után is a világ legveszélyesebb városának számított a kokóbiznisz és a bandák brutális működése miatt, lásd például Narcos sorozat. Aztán valami nagyon megváltozott és az utóbbi években már olyan jelzőket kapott a város, mint az egyik legjobb hely expat-eknek, vagy a világ legjobb hátizsákos úticélja. Többen is mondták az elmúlt hetekben, hogy mennyire király város és mindenképpen meg kell nézni. Úgyhogy pár hét kőkemény madarazás után beugrottunk néhány napra megpihenni és kulturálódni Medellinbe. 

Megmondom őszintén, a látnivalók annyira nem fogtak meg, de sokak szerint Medellinbe nem is ezek miatt kell menni, hanem szórakozni, meg persze mert ez a legliberálisabb, legfejlettebb és legvendégszeretőbb város Kolumbiában. Azt nem tudom eldönteni, hogy tényleg ez a “leg” mindezekből, de az ott töltött napok alapján könnyen lehet, hogy valóban az. És akkor néhány látnivaló:

Centro historico: a város történelmi központja, múzeumból, meg Medellin jelképeiből is jópár itt van, de ekkora tömeget és zsúfoltságot még egyetlen latin városban sem láttam még. És nem csak egy-két utcában, hanem az egész negyedben egységesen. Rengeteg az ember, köztük végtelen mennyiségű árus, akik bódéból/kocsiról/pokrócról/kabát alól árulnak valamit. Még a haladás is nehézkes néha. A negyed egyik része lehet a helyi Soroksári út, csak kicsit durvábban. Pár utcában tömött sorokban állnak az örömlányok a fal mellett, hát mondjuk azt, hogy néha elég lenge öltözetben, miközben az irgalmatlan tömeg hömpölyög mellettük és az árusok között. Érdekes élmény. Örömlányból sem láttam még közel ennyit se sehol. Amúgy vannak szép épületek, múzeumok, meg rengeteg bolt, ahonnan bármi beszerezhető, úgyhogy megérhet egy misét, de miután eljöttünk, nem éreztem úgy, hogy mindenképpen vissza kéne menni azonnal.

El Poblado: a város két olyan negyede közül az egyik, ahol a legtöbb külföldi és turista van. Tele van nagyon jó kis éttermekkel, bárokkal az egyszerűtől a nyugati színvonalat messze megugró helyekig. Elhiszem, hogy az expat-ek ezt a részt kedvelik a legjobban. A másik ilyen negyed, a stadion környéke habár kevésbé menő, de sokkal szellősebb és olcsóbb.

Comuna 13: szerintem Medellin nr. 1 látványossága, egy volt nyomornegyed. Még 2000 után is nagyon para hely volt, kőkemény harcok folytak a katonaság bevonásával, hogy a kormány megszerezze az ellenőrzést a negyed felett, sok áldozattal és eltűnttel. Aztán ez megváltozott. Ezt a negyed szokták az ilyen irányú, mármint az életveszélyes gettóból fain kis turistás negyed változások iskolapéldájaként említeni. Ma már teljesen biztonságos és nagyon fílinges környék, Medellinben nekem ez volt a kedvencem. A hegyoldalban egymásra épített főleg lepukkant viskók sokasága szűk sikátorokkal, graffitikkel, mozgólépcsőkkel és mostmár éttermekkel, bárokkal, gyönyörű kilátással. A bárok mellett a hiphop határozza meg a környéket, majdnem minden sarkon bele lehet futni valami produkcióba. Főleg free walking tour-okkal jönnek a turisták, amiken elmesélik a negyed hányattatott történetét. Habár nagyon sok a turista, de kihagyhatatlan.

Lanovka (teleferico): minden valamire való kolumbiai városban van teleferico, így Medellinben is. Habár mi nem voltunk, de állítólag azért jó, mert sima busz/metrójeggyel lehet megnézni felülről a várost. A metró is zsír lehet körbenézésre, és ráadásul elvileg tök biztonságos.

Szórakozás: mivel sokan ezt emelték ki nekem Medellin látnivalói közül a legfontosabbként, helyet érdemel ebben a felsorolásban. Pár nap alatt nyilván nem lehet felfedezni mindent, de egy-két egészen király klubba, bárba/étterembe sikerült eljutni. Ha valaki Medellinbe jön, tényleg erre érdemes a nagyobb hangsúlyt fektetni a városnézés helyett. Az éttermek és bárok simaliba, de az éjszakába azért nem érdemes belemenni egyedül külföldiként. Szerencsére a szállásokon vagy valahol könnyen akadnak társak, akikkel neki lehet vágni az éjszakai kalandozásnak.