Lassan három éve, hogy visszajöttem egy hosszabb dél-amerikai útról. Akkor azt írtam, hogy ennek a blognak is vége. Legalábbis egy időre.

A hazaérkezésem óta eltelt években jártam erre-arra, például Kaliforniában vagy görög buliszigeten. Most megint Latin-Amerika lett az úticél különböző okokból és néhány itt töltött nap után megint leesett, hogy ez az én helyem. Habár nem voltam rengeteg másik helyen, de Latin-Amerika nekem egyelőre elég. Ha rajtam múlik akkor mindig ide fog szólni a repjegyem amikor messzebbre indulok.

Lett egy tök jó munkahelyem. Nagyon romantikus és menő lenne otthagyni, azt megint nekiindulni hosszabb időre, de túl jó ahhoz, hogy így tegyek. Úgyhogy egyelőre maradnak a hosszabb vakációk. Három hétnél rövidebb időre elindulni nem sok értelme, csak az akklimatizálódás legalább egy hétig tart. Sebaj, szép lassan így is be lehet járni a helyeket és mivel ez egy hosszútávú terv, gondolva a nyugdíjas évekre és hogy legyen miről mesélni az unokáknak, ezt a blogdolgot is bővitgetem. Nem folyamatosan, de időről időre. Első állomás Costa Rica.