Az 5 hónapos kis utazgatásom Dél-Dél-Amerikában számokban:

• 426 madárfajt láttam, ami nem számít soknak. Ez lehetett volna több is, mert
• 3-szor akadályozta meg a természet, hogy eljussak nagyon ígéretes madarászhelyekre (Dél-Patagóniában az éjszakai havazás miatt nem tudtam felmászni egy hegyre, Santiago mellett áldozatokkal is járó földcsuszamlás vágta el az úticélom a külvilágtól, az esőerdőben pedig pumák miatt zárták le az egyik legizgalmasabbnak ígérkező részt)
• 3-szor jöttek velem madarászni az út során megismert nem madarász kispajtások, ebből
• 1-szer szerintem élvezte is az útitársam. Legalábbis nagyon elégedettnek tűnt utána, bár lehet ebben segített az is, hogy amíg én a teleszkóp fölött ülve hosszasan kerestem a tengeri madarakat, ő békésen spanglizgatott és olvasgatott az egyik sziklán ücsörögve.
• 7 kilót fogytam öt hónap alatt, de szerintem
• 2 hét alatt fog visszaugrani ez a súly így, hogy már nem májkrémen és zöldséges-paradicsomszószos tésztán élek
• 4-szer lettem bolhás (igaz ebből kétszer még az elején, a pampán, ahol ez nem nagy meglepetés a sok állat között)
• 1-szer találkoztam magyarokkal

és

• 1-szer SEM raboltak ki vagy kerültem veszélyes helyzetbe

És akkor pár szó a piszkos anyagiakról is:

Dél-Amerikának ez a része, tehát Argentína, Chile és Uruguay egyáltalán nem tartozik az olcsó úticélok közé, sőt, a hazai viszonyokhoz képest kifejezetten drága. Dél-Amerika más országaiban, például Paraguayban, Bolíviában, és Kolumbiában sokkal-sokkal olcsóbb az élet és így az utazás is, de ezek az országok most sajnos kimaradtak.

Az öt hónap bő első hónapját önkénteskedéssel töltöttem (a szállás és kaja ingyen volt, de azért volt költség ekkor is), ekkor lényegesen kevesebbet költöttem, mint a trip utazgatós, bő három hónapig tartó részében. Az utazgatós szakaszon átlagosan napi 32 USD-ből jöttem ki. Ebben a Budapest-Buenos Aires repjegyet kivéve benne van minden: utazgatás, szállás, kaja-pia, meg minden egyéb. Ennyiből azért nagyon vígan el lehet lenni itthon, de némileg meglepő módon arrafelé, főleg Argentínában és Uruguayban jóval drágább az élet, úgyhogy ennyiből elég szerény életvitelt lehet csak kihozni.

Az összes költségem 29,7%-a ment szállásra: kemping átlag 2.321 HUF/éj, hostel átlag 3.230 HUF/éj, airbnb átlag 3.866 HUF/éj, 14 éjszakát vadkempingeztem vagy buszon/hajón aludtam. A pénzem 31,5%-át költöttem a kontinensen belüli utazásra és belépőkre. A maradék 38,8%-ból fedeztem a kaját-piát, banki költségeket (fél év alatt majdnem 40 ropit fizettem a pénzfelvételekre, és ebben nincs benne az átváltások miatti veszteség), biztosítást, stb.. A költségeknek erre a részére jutottak az előre nem látható, de elkerülhetetlen kiadások is, mint például óra, gyógyszerek, meg ilyenek beszerzése. Vagy amikor az egyik hosteles lakótárs kölcsönkér, aztán elviszik a rendőrök és ezért nem kapod vissza a zsét. Ide sorolom az olyan eseteket is, amikor a brazil cimbik kitalálják, hogy ugorjatok be egy sörre valahova, amiről utólag kiderül, hogy a város egyik legdrágább helye volt. Vagy amikor a társaságban mindenkinek elfogy a pénze az éjszakában, meg akarod menteni az estét és ezért komolyabb összeget fektetsz be sörbe az egyik utcai árusnál. Meglepően gyakran és relatíve nagy összegekkel terhelték a költségvetésemet az ilyen „vis maior” esetek.