Mitú Kolumbia Amazónia régiójában fekszik, az esőerdő közepén. Elszigetelt település, repcsin és hajón kívül máshogy nem lehet idejönni. A hírneve még mindig magánviseli kicsit a nyomát, hogy 98-ban a FARC elfoglalta és csúnya mészárlást rendezett itt. Ma már ennek szerencsére csak a hely történetében van nyoma. Azóta csináltak katonai bázist és a rendőri jelenlét is erős a településen, meg ugye a FARC-cal is aláírták a békét, úgyhogy mostmár teljesen biztonságos. Nagyon nyomják a turizmust, ma már talán inkább erről ismerik, bár nekem úgy tűnik, hogy a turizmus még elég gyerekcipőben jár. Ittlétem alatt nem láttam olyan külföldit, aki ne a madarak miatt jött volna ide, meg valószínűleg gondban lettem volna, ha nem madarászok és egyéb programokkal kell kitöltenem egy hetet. Szóval programok még nem nagyon vannak, vagy nem hirdetik túl őket. Lehet turista szempontból egyelőre még vonzóbb célpont Leticia, a turistaközpont folyami delfinekkel Kolumbia délkeleti csücskében, de drukkolok Mitúnak.
Maga Mitú a Vaupés folyó partjára, egy reptér köré épült városka, úgyhogy nem a legpraktikusabb az elrendezése, elég sokszor kell megkerülni a repteret ha mész valahova. A város körül pedig indiánközösségek sorakoznak. Ezek amolyan mini települések vagy lakótelepek, indiánoknak. Kicsit máshogy néznek ki, mint a város. A turistáknak belépőt kell általában fizetni, ha be akarnak menni. Márpedig be akarnak, mert minden város körüli ösvény valamelyik indián közösségből indul. Általában indián vezető is jár a beugró mellé, bár a vezetőt általában sikerült megúsznom.
Az amazóniai esőerdő kemény. Hallottam, hogy megterhelő az itteni klíma, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Irgalmatlan meleg, brutális páratartalommal kombinálva, nincs olyan, hogy nem izzadsz, max nem annyira, de inkább nagyon. Napközben sokkal rosszabb, de hajnalban sem jó. Ha nem tűz a nap, akkor eggyel elviselhetőbb, de akkor meg jó sansszal hamarosan zuhogni fog. Ha bemész az esőerdőbe, akkor fontos szabály, hogy ne állj meg. Ha megállsz, fél percen belül ellepnek mindenféle rovarok. Többségük nem csíp, de elég idegesítőek és pont elég, hogy a kisebb részük csíp. A magyar rovarriasztóm nem mondom, hogy inkább ártott, de az tuti, hogy nem nagyon használt. Több esőerdőben madaraztam már, de nekem eddig ez volt messze a legkeményebb. Nem ilyen elkényeztetett belvárosi srácoknak való, mint én. Respekt az indiánoknak és a helyieknek, akik ebben élnek és dolgoznak. A településen vagy víz mellett azért jóval barátságosabbak a viszonyok.
Boldogan elviselem a kemény körülményeket, ha cserébe szuper madarakat lehet jól látni, de sajnos Mitúban nem ez a helyzet. Más madarász is mondta, hogy ez élete legnehezebb terepe és nem a klímára és a rovarokra gondolt, hanem mert nagyon félősek a madarak, rettenetesen nehéz madarászni. A jó fajok megvannak, de nagyon nehéz őket megtalálni, nem lehet őket rendesen megnézni, nem várnak be és egyből mennek tovább, kevés az igazán jó élmény. Arra tippeltünk, hogy az orvvadászat miatt lehet így, több helyen is olvastam róla, de nem tudhatjuk biztosan, orvvadászat nyomát nem láttuk. Remélem máshol azért könnyebb Amazóniában madarászni. Ezt leszámítva azért örülök, hogy eljöttem ide, láttam pár jó dolgot ha nem is túl jól, meg amúgy is Amazónia nekem mindig nagy cél volt. Voltam már nem egy esőerdőben, de azért mégiscsak Amazónia az ESŐERDŐ.
A filmekben van egy hangulata az amazóniai településeknek: minden kicsit vörös az esőerdei talajtól, még a bankjegyek is. Hullámpalás és pálmalevéltetős színes viskók egymás hegyén-hátán, fából vájt kenuk szelik a folyót, amúgyis egy valahol bájos lepukkantság mindenhol, koszos focimezben szakadt műanyag kertiszékekben sörözgető izzadt helyiek a kocsma előtt. Mitú pontosan ilyen, úgyhogy megkaptam az amazóniai életérzést. Nekem nagyon átjött. Azt is meg kell mondjam, hogy kevés szürreálisabb élményben volt részem Kolumbiában, mint vasárnap hajnalban madarászásba menet áthaladni az egyik indián közösségen. Tele a közösség egy szem utcája random, főleg részeg indiáncsoportokkal, sörösdobozhegyek mindenhol, néhány házból szól a zene, de inkább csak random ülnek/állnak a csoportok sűrűn az utcán és beszélgetnek/alszanak/ilyesmi a leszálló ködben. Hiába, a szombat indiánéknál is szombat.
