Az előző többhónapos kiruccanásomhoz képest most úgy jöttem, hogy mindent megterveztem az elejétől végéig, pontosan mikor, hova, mivel, meg ilyenek, viszonylag feszesen. Néhány olyan helyre is készültem, amikről úgy tudtam, hogy elég népszerűek, ezért szinte mindent már indulás előtt vagy maximum az itt tartózkodásom első heteiben lefoglaltam. Aztán egyszer Bogotában mondták a francia kispajtások, hogy lesz karnevál Barranquillában, ráadásul állítólag a Rio-i után a második legnagyobb. Gondoltam egy ilyenből nem szabad kimaradni, úgyhogy hirtelen felindulásból teljesen átszerveztem a menetrendemet, aztán módosítottam minden foglalást, hogy bele lehessen sűríteni egy kis ilyen jellegű kultúrát is. Nem volt egyszerű, legközelebb nem foglalok le mindent ennyire előre, bármikor beeshet egy karnevál.
A Carnaval de Barranquilla Kolumbia karibi kultúráját ünnepli és mutatja be, lényegi része egy négy napos mulatság. Sokféle program van. A nappaliak nagyobb része zenés táncos felvonulás valamilyen keretsztori vagy tematika alapján. Van virágkarnevál-szerű, van bolondfelvonulás-féleség is, közös részük a tánc és a zene. Ilyenkor egy hosszabb útvonalat táncolnak végig hosszú egymásutánban a hagyományőrző csoportok, mindig beöltözve, nem olyan hagyományörzően. Jó sok csoport van, jóval több, mint kamionból a Budapest Parádén anno. Némelyik szponzorral bíró csoportnak persze itt is van kamionja, ők általában a menet végén mennek. Aztán este jönnek a koncertek, diszkók, sokszínpados partiutca, spontán utcabulik. És persze a kerületekben spanyol mintára vannak a verbenák, kis lokál karneválok. Habár nagyon népszerű program és rengetegen jönnek, mégsem volt elviselhetetlen tömeg sehol. Ittlétem során meglepően sok utazó mondta, hogy megnézi a karnevált, úgyhogy valószínűleg a jelenleg Kolumbiában lévő utazók többsége Barranquillába érkezett a karneválra, mégis elhanyagolható volt a külföldiek mennyisége a helyiekhez képest. 
Ami fontos még, hogy iszonyatosan észnél kell lenni. Barranquilla amúgy se a világ legbiztonságosabb városa elvileg, de a karneválon még jobban figyelni kell. Csak a karnevál második felére érkeztem egy viszonylag kis hostelbe. Egyből kiültem pajtizni a közösségi térbe. Hamar kiderült, hogy előző este a 14 fős társaságból 8 arcot zsebeltek/raboltak ki. Az egyik srácnak 24 órán belül kétszer lopták el a telefonját (természetesen nem ugyanazt). A hostelen kívül is, akikkel ott vagy azóta beszéltem és voltak a karneválon, szinte mindenkinek ellopták/elrabolták valamilyét. Én valahogy megúsztam, de ezzel ritka kivétel vagyok. Jó, az is igaz, hogy a rossz sztorik miatt estére sose vittem telefont, felvonulásból is csak az utolsóra.
Igaz, hogy elég drága lett, meg ugye a biztonsági helyzet, de ultrazsír volt. Nagyon kár lett volna kihagyni. A meglopott/kirabolt emberek többsége is úgy nyilatkozott, hogy a kellemetlenségek ellenére is nagyon megérte a karnevál.
Na de milyen is a karnevál maga? A felvonulásokról ha annyit mondok, hogy táncos csoportok táncolnak hosszú sorban, szépen beöltözve, néha egészen extrém jelmezekben, alapból nem hangzik túl izgalmasan, pedig nagyon jó móka. Csak simán király. Néhány elhaladó csapat után a ritmus is teljesen átjön és csak vigyorogsz, tapsolsz, kiabálsz, szóval tényleg zsír. Egyáltalán nem adja vissza az élményt, de íme néhány gyenge kép:

És az este milyen? Elég erős, teljes őrület. Nem csak a fiatalok, minden korosztály kiveszi a részét az éjszakából is. Szívet melengető látvány látni, hogy az éjszaka is mindenkinek szól. Leírás helyett inkább jöjjön egy történet, hátha az jobban visszaadja.
A karnevál utolsó estéjét már elkezdtem temetni, mert az addigi csapatból napközben mindenki lelépett, a hostel is kiürült, és a hivatalos programban sem volt estére semmi. Kint ücsörögtem másodmagammal a hostel teraszán kora este, amikor megjelent három helyi arc, a másik srác ismerősei. Mondták, hogy mennek meginni egy sört, kérdezték, hogy megyek-e. Mondtam igen. Elindultunk. Habár a hivatalos programban nem volt benne, de volt még koncert a városban. Először odamentünk. Teltház volt, így nem fértünk be, de sebaj, a hoppon maradt párszáz másik emberrel rögtönzött utcabál kerekedett a koncert mellett, annak a zenéjére. A spontán utcamókára odasereglettek az ilyenkor szokásos árusok: sör, ital, kaja, liszt és hab. Ja igen, a karnevál velejárója, hogy mindenki tolja a másikra/másik arcába a lisztet, színes porokat, mint állat, folyamatosan. Ráadásul a liszt akciós, három negyed kilós csomag olcsóbb és viszik, mint a cukrot. Szóval el lehet képzelni hogy néznek ki az emberek a végére. A másik a hab. Ilyen tűzoltókészülék szerű, elég nagy cuccból tolja mindenki a habot a többiekre bulikázás közben. Valamelyik nap felfedeztem magamon színes port is, úgyhogy az is van, ragasztó anyagnak meg a hab mellett a kiömlő söci szolgál.
Miután véget ért a koncert, a sarki kisbolt szánta meg a hazamenni még nem akaró népet, kirakott egy bazinagy hangfalat zenével, így gyorsan odatömörödött a lisztes tömeg folytatni a mulatságot. Egy idő után ez a bolt is bezárt, de egy helyi megszánta a csapatot, és beröffentette a hifit maxon a kocsijában az út túloldalán. A tömeg éljenzett és elhangzott a vezényszó az áthelyeződésre. Zseniális látvány, ahogy a bő száz fősre apadt ittas, színes, lisztes csapat rohan át az út túloldalára, nehogy lemaradjon egy másodperc zenéről is. Természetes velük együtt az a 10-15 megmaradt sör-, ital- és lisztárus, szintén szaladva, minden kellékükkel. Az eredmény: a zene indulása után nagyjából negyven másodperccel kész is az utcai diszkó mindennel, amivel kell, mintha minden eredetileg is így lett volna. Aztán ahogy lankadt a hangulat, a négy eredeti arc közül az egyik odajön és mondja, hogy menjünk tovább diszkóba. Időm se volt kimondani, hogy oké, egy másik már le is intett egy buszt és integetett, hogy menjünk. Időközben eredetileg 5 fős kis csapatunk 30 fölé duzzadt a random bulikázókból és a vezényszóra a teljes színes lisztes társaság elkezdett rohanni a busz felé, sörrel/egyébbel a kézben. Addig is tele volt a busz, de így már tényleg, duplán, páran ki is lógtak az ajtóból. Negyed óra zötykölődés után jön a vezényszó, hogy leszállunk, és meg is érkeztünk az itteni Petőfi sétányra. Itt folytatódott a mókázás mindaddig, amíg el nem hangzott a vezényszó, hogy megyünk házibuliba. így kerek az este, akarom mondani a "meginni egy sört". Időközben kábé felére apadt a csapatunk, így indultunk meg gyalog valamerre. Egy lepukkantabb környéken egy apró házikóban nyitott ajtót a még mindig lisztes és a sörtől/habtól csapzott társaságnak egy hatvan pluszos néni, a házigazda anyukája, hálóingben. Vezetőnk mondta neki, hogy bocsánat, hogy csak így beállítunk hajnal 4-kor, főleg úgy, hogy rajta kívül szinte senkit nem ismert a néni. -Karnevál van, gyertek- hangzott a válasz. Irány a hátsókert, zene be, azt móka tovább. Nem sokkal később a hosteles kispajti mondta, hogy menne haza. Inkább vele tartottam, természetesen taxival.