Létezik egy biogeográfiai régió, amit úgy hívnak, hogy Chocó. Ez egy speciális (eső)erdő típust takar, hihetetlen biodiverzitással, és rengeteg olyan fajjal, amik csak ezen az élőhelytípuson találhatóak meg. A Csendes-óceán partvidékén, Ecuadortól Panamáig terjed, szerencsére Panamában és Kolumbiában még viszonylag jó állapotban és érintetlenül maradt meg jelentős területen, Ecuadorban szinte teljesen kiirtották. Kolumbia Panamával határos régióját is Chocó-nak hívják. Nem biztos, de szerintem erről a régióról kapta a nevét az élőhelytípus is. 

Bahia Solano a Chocó régióban fekszik a Csendes-óceán partján. Chocó óceánparti településeinek többségéhez hasonlóan masszív érintetlen esőerdő választja el Kolumbia településekkel és utakkal bővebben behálózott részétől. Nem vezet ide út, kizárólag hajón vagy repülőn lehet megközelíteni. Az egyes települések között néha van valami útszerűség, néha nincs, ilyenkor marad a motorcsónak. 

Ennek az elszigeteltségnek hatalmas előnyei vannak. Bármelyik településre menjen az ember, a település határában már ott is az érintetlen természet és nem csak úgy mutatóba egy lekerített rezervátumként, hanem bőven, ameddig a szem ellát. Az meg ahogy a végtelen esőerdő belefut az óceánba, bár nem olyan, mint a fehérhomokos karibi strandok, de lenyűgöző. 

Az itteni elszigetelt településekhez hasonlót sem nagyon láttam még. A településeken ritkaságszámba megy a szilárd útburkolat és nincs túl nagy gazdagság. Habár nagyon egyszerűek, mégis iszonyú feelingesek. Kicsit lepukkantnak tűnnek, de nagyon egyediek. A régiót többségében afro-kolumbiaiak lakják, a kultúrájuk sokat tesz hozzá a chocó-i érzéshez.

Bahia Solano, akárcsak a környékbeli települések fő vonzereje nem az érintetlen esőerdő, és nem is a strandok, hanem a bálnales. A hosszúszárnyú bálnák július-október időszakban keresik fel a partvidéket, hogy világra hozzák a borjaikat. Állítólag a partról is jól láthatóak, de hajóval is meg lehet nézni őket. Bálnalesen kívül a szörfözés az egyik fő vonzerő, de a szabadidő eltöltésére vannak különböző túrák vízesésekhez, barlangokhoz, esőerdőbe. Van teknősmenhely, ahol szabadon lehet engedni a kisteknősöket és egy szuper nemzeti park is akad. Ezen kívül Kolumbiában a sporthorgászok mekkája a környék. Szóval ha épp nincs bálnales, akkor is van mivel elütni itt pár napot. További előnye a helynek, hogy sok ország a Choco régiót a veszélyes, látogatásra nem ajánlott helyek közé sorolja, a turisták által látogatott helyek Bahia Solano és környékén, Mutis néhány kerületének kivételével tökéletesen biztonságosak. 

Évi 6800 mm csapadék esik a régióban. Ugyanennyi csapadék kábé 10 év alatt esik Magyarországon. Mivel elsősorban a madarak érdekelnek, logikusnak tűnt, hogy a bálnákban szegényebb, de szárazabb időszakban, január és március között utazzak Bahia Solano-ba madarakat kergetni.

Gondolom az elszigeteltségből adódóan is, de a környék települései még csak ismerkednek a turizmussal. Hatalmas előnye ennek, hogy nincs tömegturizmus és tényleg nagyon egyedi minden. További előny, hogy mivel mindent hajóval vagy repülővel hoznak, minden picit drágább, de mégsem megy az a gagyi lehúzás, mint sok turistás helyen. Étteremből sincs turistás-nem turistás, kábé mindegyik helyen eszik mindenki. 

Szerintem egyértelműen előnyei vannak, hogy nem robbant be a turizmus Bahia Solanoba, de cserébe érdemes azért jobban felkészülni egy utazásra ide, mint egy adriai nyaralásra. íme egy kisokos Bahia Solanohoz és környékéhez:

• A bankkártya nem jó sehol, csak a kápé működik. Állítólag van egy ATM, de állítólag az is gyakran üres
• Az apály és dagály között kb 3 métert mozog a tenger szintje, nagyon sok minden ehhez alkalmazkodik, érdemes képben lenni, hogy mikor hogy. Sok olyan hely van, ami csak apálykor érhető el gyalog, a sétáknál ezt fontos figyelembe venni, nehogy a dagály valakit csapdába ejtsen és a sziklákon kelljen pár órát ücsörögnie a tűző napon amíg lejjebb megy a vízszint
• A két fő közlekedési eszköz a tuktuk és a csónak. Mindkettő kábé fix áras. Úticéltól függően a csónakok közlekedése is vízszint-függő, vannak helyek, ahova csak naponta pár órás intervallumban tudnak menni. A tuktuk-ok (helyi nevén carrito) vasárnap nem nagyon közlekednek
• Több légitársaságnak vannak járatai Bahia Solanoba és Nuqui-ba. Az indulási időpontok elég változékonyak, érdemes figyelni, hogy nem hozták-e előrébb a gép indulását
• Amolyan ünnepnap féleség a településeken, amikor befutnak a nagyobb hajók az ellátmánnyal, ilyenkor mindenféle izgalmas gyümölcsöt meg ilyeneket hoznak
• Wifi kevés helyen van, de jelenleg a Claro mobilszolgáltató szinte tökéletes mobilnetet épített ki a környéken, úgyhogy érdemes lehet beruházni egy Claro feltöltős kártyára az internetért, különbenis nagyon olcsó
• Már említettem, hogy a környék még csak ismerkedik a turizmussal. Tehát nem kell meglepődni az olyanokon, mint mikor egyszer lefoglaltam egy carritot a hazaútra. A carritot Javi vezette és Javi több cimborája épp az úton lófrált és kiszúrták Javit a carritoval. Bármi kérdés nélkül két pillanat alatt lettünk öten az amúgy 3 személyes tuktukban, persze a fuvart én álltam
• Gyakori látvány, hogy félmeztelen izmos szálkás fickók bukkanak elő hatalmas macsétával a kezükben, de nem kell megijedni, ez teljesen normális. Köszönni kell nekik, amúgyis kábé mindenki köszön mindenkinek ha nincs nagy tömeg az utcán
• Melegvíz nem nagyon van. Nem a pénzen múlik, hanem egyszerűen nincs, bár a trópusokra minek melegvíz
• A szombat az ott is szombat. El Valle-ban például 3 diszkó is van, de egész más a zenei ízlés, mint akár Kolumbia más településein
• Viche: a viche az egy cukornádpálinka féle helyi különlegesség. Elég ütős, de olcsó, úgyhogy óvatosan vele
• Szóval egy szónak is száz a vége, ha valaki megy valamennyi időre Kolumbiába, csapjon rá még egy hetet és ugorjon át Bahia Solano-ba vagy Nuqui-ba, ha amúgy nem volt tervben, nem fogja megbánni