Aki Costa Ricába megy – még ha nem is madarász – egészen biztosan szakít időt az esőerdők megismerésére. Az ország erről sokkal híresebb, mint az amúgy fantasztikus tengerpartjairól, amiből kettő jó hosszú is van (Csendes-óceán és a Karib-tenger). Az országimázs is az élővilágra ment rá, már a reptéren is főleg tukánok és lajhárok fotói virítanak a falakon, nem pedig hotelek és mindenféle gyönyörű korallhomokos tengerpartok. Tippre aki idejön, az biztosan akarja látni az élővilágot is, úgyhogy bejöhetett nekik ez a stratégia. Az is jó dolog, hogy nagyon vigyáznak a természetre és még van is bőven mire vigyázni. Nem úgy, mint más helyeken, például néhány afrikai országban, ahol az ország mindössze néhány százalékát kitevő nemzeti parkokban maradt meg az eredeti élővilág és sehol máshol nem. Nem, Costa Ricában a nemzeti parkokon kívül is hatalmas területen burjánzanak eredeti esőerdők.

Costa Ricában nem csak a nemzeti parkokban és az állami fenntartású helyeken lehet megnézni a természetet. Leleményes emberek rájöttek, hogy a turistákat érdekli az élővilág, úgyhogy nagyon sokan közülük megvásároltak egy nagyobb darab természetes élőhelyet és ahelyett, hogy letarolták volna és olajpálmákkal ültették volna be, kialakítottak rajtuk néhány ösvényt, felhúztak egy szálláshelyet és ezt árulják a turistáknak jó pénzért. Ezek magánrezervátumok, de hívjuk ezeket az egyszerűség kedvéért simán lodge-oknak. Szinte mindegyikben vannak idegenvezetők, akik szakértőként mutogatják meg a vendégeknek az érdekességeket. Costa Rica tele van ilyen helyekkel és nagyon izgalmas dolgokat lehet látni. Érdekes esőerdei növények, színes virágok, gigantikus fák, rengeteg féle színes madár, levélvágó hangyák, gyönyörű pillangók, majmok, lajhárok és még sorolhatnám.

Ha az ember ilyeneket akar látni, akkor akár túraszervező irodán keresztül (drágább), de akár maszekban is ki tud nézni egy nemzeti parkot vagy lodge-ot. Érdemes lehet vezetett túrához csatlakozni vagy idegenvezetőt (guide-ot) fogadni, mert ők nagyon képben vannak az adott hely látnivalóival, de magányosan kószálva is rengeteg érdekességet lehet látni. A helyek többségén mindkét opcióra van lehetőség.

Az ország fekvése és domborzata miatt esőerdőből többféle van. Vannak például síkvidéki esőerdők meg köderdők különböző magasságokban. A szakemberek biztos megköveznének, hogy ilyet leírok, de a hagyományos esőerdők a síkabb, alacsonyabb vidékeken találhatóak. Ezekben az esőerdőkben élnek azok az állatok, amikről az általános suliban tanultunk biosz órán. Ezeknek az állatoknak nagy része veszélyes, például néhány pók mag kígyó. Ezelőtt egyszer voltam rendes esőerdőben és ott azért gyakran futottam bele félelmetes kinézetű hatalmas pókokba és valószínűleg tényleg veszélyes kígyókba. Ez ijesztően hangzik, de Costa Ricában elég sokat kolbászoltam az esőerdőben és nem nagyon találkoztam veszélyesnek tűnő állattal. Az is igaz, hogy ahol Costa Ricában jártam, mindenhol nagyon prímán kiépített ösvények voltak, ahol nem is nagyon lehet véletlen kontaktálni veszélyes állatokkal. Kígyóból is csak egyet láttam és az se volt veszélyes. Azért nem árt vigyázni, habár én nem találkoztam velük, bőven vannak veszélyes állatok, főleg a kígyóknál kell észnél lenni.

A síkvidéki esőerdőben több nemzeti parkban és magánrezervátumban jártam. Nekem a legjobb a La Selva Biological Station nevű magánrezervátum volt. Ha valaki ott száll meg, akkor egy ingyenes vezetett túra is jár neki, ráadásul vezető nélkül is kóricálhat a nagyon jól kiépített ösvényeken. A külsősök csak vezetővel mászkálhatnak. La Selva tulajdonképpen egy kutatóállomás, ahol rájöttek, hogy turizmusból tudják fedezni a költségeiket, úgyhogy kiépítették az ehhez szükséges infrastruktúrát, a kutatók pedig harmonikusan megférnek a természet iránt érdeklődő turistákkal. A természet meg egyszerűen hihetetlen. Elsősorban a madarászok között népszerű a hely, mert madarakból különösen jó a felhozatal, de nagyon sok nem madarász is felkeresi La Selvát. Például az én ingyenes vezetett túrámon egyedül voltam madarász, a többieket a majmok és lajhárok érdekelték. Legalábbis a purple-throated fruitcrow-ra - ami egy nagyon jó faj - közel se pörögtek rá annyira, mint én, de így volt ez a snowy cotingával és nagyjából az összes többi madárfajjal is. Szerencsére a guide is madarász volt, úgyhogy a túra nagy részén főleg a madarakat kergettük a többiek bánatára, de láttunk nyílméregbékát, lajhárt és majmokat is, úgyhogy a többiek is elégedetten távoztak. Luis, a guide szerint a látogatók legnagyobb része tukánt és lajhárt szeretne látni. Be kell vallani, hogy tukánt és lajhárt látni az esőerdőben azért nem olyan hihetetlen kihívás. Azoknak, akik főleg ezek iránt érdeklődnek és a purple-throated fruitcrow meg a snowy cotinga teljesen hidegen hagyja őket, lehet, hogy érdemes megfontolni, hogy ne az amúgy nem túl olcsó, de szuper madaras helyre menjenek, tukánt és lajhárt egész sok helyen lehet látni.