Bármiféle szakmaiságot mellőzve, véleményem szerint a köderdők a hegyekben található esőerdők. A klíma egész más mint a síkvidéken, a hegyekben éjszaka és hajnalban hideg is tud lenni. Nem árt melegebb ruhával készülni a hegyekbe, főleg, hogy a szállásokra nem jellemző a normális fűtés. Kicsivel 3000 méter alatt egyszer úgy keltem fel, hogy 3 fok volt a szobában. A csapadék rendszeres, esős időszakban, ami az év nagyobbik része, szinte folyamatos a zuhé, de a száraz időszak egy-két hónapjában is gyakran elered délutánonként.
Az élővilág teljesen különbözik a síkvédi erdőkétől. Minél magasabbra megyünk, annál kevesebb a faj, az összes egyedszám is lecsökken és a fajok egyre nagyobb hányadának a nevében szerepel, hogy "hegyi".
Az alacsonyabban fekvő esőerdőkbe sokan a lajhárok és a tukánok miatt mennek. Sokakkal beszéltem a magashegyekben és a legtöbben azt mondták, hogy a magasabban fekvő köderdők tukánja és lajhárja, a quetzal, egy gyönyörű színes madár miatt érkeztek azt szeretnék látni. Amikor először ránézésre német nyugdíjasok kérdezték, hogy láttam-e a madarat, visszakérdeztem, hogy melyik madarat, mert hogy több madár is van a hegyekben, de ők természetesen a quetzalra gondoltak. Ezután már tudtam, hogyha valaki csak annyit kérdezett, hogy „láttad?” akkor biztosan a quetzalról lesz szó.
A magashegyi köderdőkben is profi infrastruktúra épült ki a turisták fogadására. Van néhány hely, amik egész ismertek külföldön. Az hírnévnek megkérik az árát, de szerencsére nem muszáj ezekre a drága helyekre menni. Vannak megfizethetőbb szállások, némelyikben könnyebben lehet látni quetzal-t, mint a híres helyeken, de ha véletlen mégse sikerül, akkor a biztos quetzal-os helyre be lehet fizetni úgy is, ha nem ott száll meg valaki. Tipp: quetzal nézésre a leghíresebb helyet Paraiso Quetzal lodge-nak hívják a San Josétól délre lévő hegyekben. Mivel híres, elég drága, de a Paraiso Quetzal lodge árának töredékéért meg lehet szállni a környéken. A bookingon könnyedén lehet találni ilyeneket. Például az Iyoki Ami nevű helyen, ami 2 km-re van a lodge-tól ráadásul nem csak a szállás és a kaja olcsó, hanem a quetzal is a kert végében költ (najó, a kert végéhez nagyon közel) és bejár a kertbe kajálni, úgyhogy sokkal könnyebben lehet itt látni, mint a híres és drága Paraiso Quetzal lodge-ban. Slusszpoén, hogy valószínűleg a természetvonalon komolyabban mozgó arcok is ezt a stratégiát választották, mert egész érdekes kis csapat jött össze a szállásomon. Volt cseh kígyászlány, spanyol kígyász, csomó madarász, Costa Rica egyik legjobb zuzmókutatója, egy madárhangspecialista Spanyolországból, meg ilyenek. Ennyi furcsa biológusféleség ember között nem éppen szokványos, cserébe izgalmas beszélgetések történtek este. Sokkal többet tudok már például a trópusi zúzmókról meg kígyókról, mint előtte, bár előtte semmit se tudtam róluk. A zuzmókutatás is sokkal izgalmasabb lehet, mint elsőre gondoltam.
Bár nincs annyi féle állat, mint a síkvidéken, azért a köderdőkben is akad látnivaló a quetzalon kívül is. Egész sok a kolibri, de egyéb madár is akad. A magassággal a fák mérete lecsökken és a növényzet is teljesen más, mint alacsonyabban. Ott a több tízméter magas fák alá alig jut be fény. Magasan ez nem feltétlen van így és a vegetáció is egészen másféle, olyan köderdős. A gyakori eső és felhőborítás következményeként rengeteg a nedvesség, emiatt mindenhol burjánzik a növényzet. Zúzmók, mohák, páfrányféleségek minden mennyiségben. Jól néz ki, nekem jobban bejött, mint a síkvidéki erdő, legalábbis látványra. Plusz élmény, hogy a magashegyekben gyakran előfordul, hogy magasabban vagyunk, mint a felhők. A panoráma ilyenkor nagyon szép tud lenni.
