Chile teljesen nyugatias ország. Néhány helyet leszámítva abszolút biztonságos is. Az emberek kedvesek és segítőkészek. Mivel teljesen kényelmes ország, nem sok olyan infóm van, ami megkönnyítené az utazó dolgát, mert az alapból is nagyon könnyű Chilében, de azért leírok pár apróságot, hátha hasznára lesz valakinek.

Pénzváltás, pénzfelvétel: A pénzváltás teljesen sima ügy. Kis árfolyamkülönbség, nincs fix költség és nem egy vagy két pénzváltó van nagyvárosonként, hanem sok. Pénzfelvételnél itt is levesznek összegtől függően kábé két ropival a helyi bankok az otthoni bank sarcain túl, viszont nagy előny, hogy itt nincs (vagy legalábbis én nem találkoztam vele) tranzakciónkénti limit, mint például Argentínában.

Utazás: A busz a leggyakoribb. Olcsó és nagyon jó minőségű. Igaz ez a helyi és a távolsági közlekedésre is. Ráadásul a legtöbb helyre nem napi két busz megy, hanem egész sűrűn járnak még úgy is, ha néha alig pár utas utazik rajtuk. Ahova meg tényleg csak napi egy-két busz megy vagy még annyi sem, ott tökéletesen működik az autóstop.

Amerre jártam, láttam collectivókat, azaz iránytaxikat is. Ezek az általában fekete kocsik a tetejükön számmal jelzett útvonalon köröznek, és meghatározott díjért, a buszjegynél kicsit drágábban visznek el az útvonalukon bárhova. Leinthetőek bárhol, a beszállás kizárólag a jobb oldalon történik és nem mindig tartják be a maximum négy utas szabályt. Egy olyan közlekedési forma, ami nemcsak gyors, de össze is hozza az embereket.

Tipp: A Sky Airline cég néha meglepően olcsón árul belföldi és pár környező ország célpontjaira szóló nem fapados repjegyet. Értsd: nincs szívózás a kézipoggyász méretével, a jegyben alapból benne van egy feladandó 23 kilós poggyász (legalábbis most, 2017 elején) és nem kötözködnek, ha néhány kilóval túllóg a határon a bőrönd.

Szolgáltatások: Minden könnyen elérhető, beszerezhető, nagy a kínálat. A végtelen számú utcai árusnak köszönhetően sokszor egy lépést sem kell tenni egy kis frissítőért, nasiért vagy egyéb apróságért. Ha másra is szükség van, akkor a boltok nyitvatartására nem lehet panasz, nem sziesztáznak és egész kényelmes időpontokig nyitva van minden. Vasárnap azért sok bolt bezár, de nem minden.

Árak: Chile drágább, mint Magyarország, de sokkal olcsóbb, mint Argentína vagy Uruguay. Itt legalább nem pörkölődött le a szemöldököm, amikor megláttam az árakat. Egyedül a cigi drágább, a többi dolog max ugyanannyiba kerül forintosítva, mint a másik két országban, de a dolgok többsége sokkal olcsóbb (legalábbis most, 2017 elején).

• Felvágottak, sajtok: 1000 Ft/kg-tól
• Coca-Cola 1,5 l: 600 Ft
• Zöldségek, gyümölcsök, hentesáru: kb. magyar árak, néha kicsit drágább (a sertés sokkal drágább)
• Bor: teljesen oké minőségű 2 literes dobozos 1100 Ft-tól, teljesen iható üveges (0,75l) 700 Ft-tól. (Ja és egy tipp. Habár a szupermarketekben is egész olcsó a söci meg az ital, érdemes benézni az italboltokba (botilleria) is, mert ott néha még barátibb áron adják a szeszt.)
• Sör (nem kézműves): botilleriában vagy boltban 300 Ft/litertől, kocsmában 700 Ft/litertől
• Hotdog: utcán 250/350 Ft-tól
• Napi menü étteremben: 1500 Ft-tól

Helyi italkreálmányok: Hogy ne tűnjek teljesen elfogultnak, meg hogy minden csak szép és jó, írok egy kicsit a helyi italkreálmányokról is. Ott van például a Pisco, egy szőlőből készült tömény. Magában, vagy citromlével keverve, a Pisco Sour egész finom, de nagyon népszerű a sprite-tal vagy kólával kevert változat. Ezek egyszerűen szörnyűek.

Vagy ott van a másik nagy kedvenc, a terremoto. Ez egy édes fehérbor alapú ital, helyenként változik a pontos összetétele, de általában grenadine-nal és ananászfagyival keverik, sokszor tejszínhabbal megspékelve. Chilében baromi jók a borok, még a legolcsóbb papírdobozos bor is simán hozza azt a minőséget, hogy jobb magában, mint fröccsösítve, erre képesek ilyen alapanyagból egy olyan rettenetet létrehozni, mint a terremoto. Íme:

Persze az is lehet, hogy ez egy olyan nagy össznépi szívatás a turistáknak, mint amikor néhány spanyol srácnak beadtam, hogy mi az atomerős mini macskapöcse paprikát esszük úgy, mint az ők az olívabogyót. Miután fintormentesen lenyomtam egyet szemléltetésképpen, biztattam őket, hogy nyugodtan fogyasszanak, majd óvatosan kislisszoltam a mosdóba sírni. Miután nagy nehezen sikerült annyira leöblíteni a cuccot, hogy már tudtam lélegezni, visszamentem hozzájuk. Gyönyörű látvány volt a négy vörösfejű fuldokló spanyol, ahogy épp dúlják fel a konyhát valami kenyérféleség után kutatva. Persze aztán mondtam nekik, hogy csak vicceltem, nem vagyunk azért ennyire kemények. Hogy mivel szívattak vissza utána, az már egy másik történet. Szóval szerintem a chileiek is valami ilyesmi szívatásnak gondolhatják a terremotót, csak kicsit nagyobb, össznépi szinten űzik. Nagyon közel áll az emberiség elleni bűntetthez. Legalábbis sokkal közelebb, mint bármi ihatóhoz. 

Ezúton is bocsánat, ha valakit megbántottam ezzel, de a nemzetközi utazóközösség nagy többsége, legalábbis akikkel beszéltem, maximálisan osztják a véleményemet a terremotóról (kivéve az új-zélandi Sean-t, de ő alapból is egy kicsit őrült volt).