A héten véget ért az egy nap híján öthetes önkéntesmunkám Veronica mellett a pampán. A többi külföldi már hazautazott, én továbbindulásom előtt néhány napot még La Platában töltök rendezgetni a soraimat. A táborban a helyiekkel szerintem elég jól összecimboráltunk, úgyhogy reményeim szerint ittlétem alatt összefutunk még majd pár sörre.

Az utolsó héten kétszer is beugrottunk a „városba”, azaz Veronicába kajolni. Egyelőre úgy tűnik, hogy a húsokat leszámítva nem kell hanyatt esni az argentin gasztronómiától, de elhamarkodott lenne ilyen kijelentéseket tenni ennyire kevés tapasztalatra alapozva, a következő hónapokban ez még lehet változni fog. Az utóbbi időben látogatóból is több jutott, mint korábban. Pár napra az egyik helyi srác egyetemista cimborái is meglátogattak minket, fernetből és sörből is több fogyott, a tábori tűzhelyet pedig főzésen kívül végre tábortűz funkcióban is használtuk. Az utolsó munkanapunkon pedig beállított Marialujza, a főnök, hogy ha van kedvünk, ad néhány lovat, és az utolsó, délutáni műszakunkat megtehetnénk lóháton is. Úgyhogy az egész kis csapatunk Marialujzával és Juannal kiegészülve kilovagolt a folyóhoz.

Előkerült Pablo, a varangy is. Már kezdtem azt hinni, hogy a frissen kapott kutyánk megette, de aztán egyik este visszatért a kinti lámpa alá lakmározni. Az állatkertünk is bővült egy új állattal, Carlos-szal, a Chimango Caracara fiókával. Kicsit hangos, de nagyon aranyos, főleg amikor sipákolva megindul felfedezni a világot:

Elég jól telt ez az öt hét a pampán, a dél-amerikai síkságon, azon belül is a nedves pampán (évente több, mint 600mm csapadék esik, ezért ez nedves pampa, az ország belsőbb részén lévő területek pedig a száraz pampák). Nem a dáridózásról szólt ez az időszak, de egy teljesen jófej csapattal gyorsan ment az idő, habár a kutatást, amibe besegítettünk, nem sikerült teljesen a magaménak éreznem és ezért nem ütöttem annyira a vasat. Lelkes frissen végzett biológusoknak hatalmas élmény lehet, de hagyományosabb madarász hozzáállással a bejárásokat és madárkeresgéléseket sokkal jobban élveztem, mint magát a szorosan vett kutatás részét a dolognak. Még úgyis, hogy a madárfiókák itt is cukik. Tökéletes volt az itt töltött idő arra, hogy ha nem is tökéletesen, de valamennyire megismerjem ezt az élőhelytípust és az ittlakókat. Baromi jó dolog bő egy hónapra csak úgy elveszni mindentől távol, egy helyen rengeteg madárral, ahol szinte minden új.