Szerdán indultam Budapestről, aztán érkezés után meg sem álltam La Platáig, a Buenos Aires melletti félmilliós városig. Innen indulunk majd egy helyi madarásszal a táborba.

Már a repülőről feltűnt, hogy errefelé, legalábbis Brazíliában és Argentínában valamilyen furcsa oknál fogva a települések térképei tökéletesen beleillenek egy másodikos matekfüzetébe, szinte tökéletes négyzethálót rajzolnak ki az utcák, néha megbolondítva egy-egy teljesen szabályos átlóval. La Platában ráadásul az utcákat is a mateknak megfelelően, 1-től 115-ig sorszámozták, ami a tájékozódást jelentősen megkönnyíti, de azért bele is lehet kavarodni, amikor hirtelen nem jut eszedbe, hogy a pénzváltó akkor most a 61. vagy a 71. utcában van. Alapvetően senkinek nem javasolnám, hogy útba ejtse ha erre jár, mert nem egy nagy szám, de nekem praktikus okokból célszerű volt itt megállnom akklimatizálódni és visszaszokni utazgatós üzemmódba.

Turista szempontból egy-két szebb épületen/templomon és pár hangulatos parkon kívül nem nagyon akad látnivaló. Ezt igazolja az is, hogy a városban összesen két hostelt sikerült találnom. Amelyikben megszálltam, ott is két spanyol lányt és egy német srácot leszámítva főleg argentin arcok tanyáztak, tehát valószínűleg kevés külföldi ejti útba a Dél-Amerika körútja során. Ilyen lepukkant hostelben már rég voltam, de legalább a személyzet és Nacho, az ügyvédtanonc, aki folyamatosan itt lakik, meg persze a többi, főleg argentin átutazó baromi jószándékúak és jófejek voltak. Egyik este például, amikor az Arsenal (nem az angol, hanem egy helyi csapat) - Benfield rangadót néztük, teljesen önzetlen szándékkal kínáltam meg őket egy pohár sörrel, de a magyar szokásoknak megfelelően végül egész sokáig tartó poharazgatás lett az oda-vissza kínálgatásokból. Még arra is kaptam tippeket Nachotól, hogy hogyan lehet megoldani a barátnő kérdést, ha egy hostel egyik sokágyas koedukált szobájában laksz életvitelszerűen.

Madarászni csak egyszer voltam, (és az is csak 18 új fajt hozott a listámra) mert a helyi kontakt szerint távcsővel mászkálni a város körüli élőhelyeken nem a legbiztonságosabb dolog kocsi nélkül. A városban sétálgatva viszont sikerült találnom magamnak egy új hobbit. Egyszer egy Andris nevű sráccal laktam együtt, akitől rám ragadt egy kis épület fetisizmus. Azóta önkéntelenül is érzékenyebb vagyok az építészeti dolgokra. Már említettem, hogy La Platában szép épületből kevés akad, nagyon csúnyából/félelmetesből viszont van bőven, ráadásul igen érdekes darabok is, úgyhogy jártamban-keltemben elkezdtem ezeket a csúnyaságokat keresni és elképzelni, hogy vajon milyen beszélgetés játszódhatott le a tervezőkkel, mielőtt a megépítésük mellett döntöttek. Tudom, hogy nem értek hozzá, meg hogy nem látom a lényeget, meg ilyenek, de íme a gyűjteményem La Platából: