Most pont esik, nem tudunk kimenni terepre, úgyhogy van idő leírni, hogyan is telnek a hétköznapok errefelé. A madarászcsapatban jelenleg heten vagyunk. Hárman vagyunk argentin szempontból külföldiek, rajtam kívül egy fiatal amerikai madarász és egy negyvenplusszos exhippi kanadai, mindketten lányok. Azt, hogy exhippi, a karján lévő tetkókból és az elég meredek történeteiből gondolom. Az argentinok csapatát az egyetemen doktoráló vagy tanító, főleg srácok erősítik. A munkánk nagyjából annyiból áll, hogy naponta kétszer nekiindulunk és a pusztán keresztül-kasul mászkálva fészkeket keresünk, illetve a már megtalált fészkekben mérjük fel a történéseket. Természetesen, ha bármi más jön szembe, mint a keresett fajok, akkor jut idő azt is megnézni, esetleg becserkelni lefotózni. Elég sok sétával és fáramászással jár ez a munka. A fáramászás részét kicsit kényelmetlenné teszi, hogy az eukaliptuszt kivéve minden növény tüskés és szúr.

Heti öt és fél napot kell melózni, úgyhogy a hét főből valaki mindig szabin van. Általában két-három fős csapatokban járjuk a pampát, időnként cserélgetve a párokat. Az utóbbi pár napban egy kicsit szétszórt argentin lánnyal voltam egy csapatban. Eleinte eléggé ráhagyatkoztam az útvonalat illetően, de ez hiba volt. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg azért a szuperképességemért kerültem vele egy csapatba, hogy viszonylag nagy biztonsággal vissza tudok találni a táborba akár kétszáz méterről is, és várhatóan ezt az adottságomat nagyobb távolságokra is ki tudom majd terjeszteni.

Elég szigorú napirend szerint élünk. Reggel fél 7-kor kelés, kávé a tornácon, aztán szigorúan argentin reggeli, azaz valamilyen dzsem és dulce de leche (helyi finomság, tényleg jó cucc) keksszel vagy kenyérrel, majd kis csapatokban irány a pampa, fészkeket keresni. Kábé egy körülre mindenki visszaér a táborba, majd ezután matézás következik. A matézás köré rengeteg hagyomány illetve szertartás párosul, de mivel egy hét után is még elég kezdő vagyok benne, a részletekbe egyelőre nem mennék bele. Elég annyi, hogy a matézás nem maradhat el a délelőtti munka után. Aztán ebéd után már kezdődik is a délutáni műszak, ami után ismét maté következik, aztán vacsi. Akárcsak az ebédet, a vacsit is mindig más csinálja. Taktikusan sikerült úgy indítanom, hogy az első mesterművem óta viszonylag ritkán kell főznöm.

A mindennapok része még Marialujza, a tulaj ötven körüli feleségének, a birtok nagyon jófej főnökének látogatása is. Általában ebéd után érkezik egy ősöreg pickup szerűséggel, valamint az azt éjjel-nappal követő hét kutyával. Elég vicces látványt nyújtanak így a pampán. Azért írtam, hogy jófej, mert gyakran meglep minket valamivel. Ma például egy lovat hozott kölcsönbe, hogyha van kedvünk, nyugodtan lovagolgassunk kicsit, aztán ha meguntuk, csak kössük ki, azt délután majd értejön. A rezidenciájukon van még medence is. Mondták itt a helyi madarászok, hogy néha meghívja az itteni bandát egy kis fürdőzésre ha jó idő van. A medencét még a gauchók sem használhatják, úgyhogy eléggé a tenyerén hordoz minket, tényleg nagyon jó arc.

Ebéd utáni lazítás a "tornácon", a kölcsönlóval

Tábortűz helyett tábori parilla

A szoros napirendünkbe sikerült becsempésznem Tomi negyvenplusszos barackpálinkáját is a vacsora elé, márcsak fertőtlenítési szempontok miatt is. Számítottam rá, hogy az elég erősre és mozgalmasra sikeredett nyár, illetve ősz után visszalépés lesz ez a kiruccanás dajdajozás szempontjából, de ekkora visszaesésre azért nem számítottam. Nagyjából tízkor már mindenki elmegy aludni és az alkoholizálás is csak addig terjed, amíg mindenki iszik egy fél kortyot a pálinkából. El is fogyott már vagy három deci egy hét alatt. Najó, azért van más is: egyszer öten elpusztítottunk két deci fernetet, meg tegnap megittunk egy liter sört, szintén öten. De ez nem is baj, sőt, kifejezetten örülök neki, ide kicsit kikapcsolni jöttem, na meg persze madarakat hajkurászni. Ha nem is egy Gresham palotában, de madarász viszonylatban azért elég luxus körülmények között vagyunk egy teljesen jófej csapattal, egy szuper tájon, baromi jó madarakkal mindenfelé, úgyhogy elég jól elleszünk itt év végéig.

Argentin utamat öt hét önkénteskedéssel kezdem Buenos Airestől kábé 130 kilométerre, az argentin pampán. A La Plata-i egyetem keresett az egyik madaras kutatásához önkénteseket. Elküldtem a jelentkezésem, amit el is fogadtak, úgyhogy vasárnap már La Plata buszállomásán voltam a délre megbeszélt találkozóra, hogy egy helyi madarásszal induljunk a terepre. Olyan negyed egy fele kezdtem kicsit megijedni és kezdtek felsejleni a nyolc évvel ezelőtti törökországi madarászásom emlékei, amikor szimplán elfelejtették, hogy jövök. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha tudtam volna, hogy hova kell menni. Még ekkor sincs komolyabb gond, a madarászokról általában szoktak tudni azokon a településeken, ahol hosszabb időre tanyát vertek és simán elirányítanak bárkit hozzájuk. Sajnos Törökországban ezzel az egyik probléma itt az volt, hogy nem a találkozónak megbeszélt Kars városban volt a főhadiszállásuk, a másik pedig, hogy Kars egy kétszázezres város, ahol azért viszonylag nehéz megtalálni a nyolc törökországi gyűrűző egyikét, vagy a szervezetének picike irodáját. Kars mellesleg a legkevésbé látványos és legdzsuvásabb török város ahol eddig voltam, ha valaki arrajár, semmiképp ne tervezzen többnapos városnéző körutat. Sebaj, negyven kilós cuccal néhány órányi körözés (csak egy órába került, mire találtam valakit, aki kicsit többet tudott angolul, mint a yes-no-coca cola-o.k. négyes) és némi mázlinak köszönhetően az a helyzet is megoldódott, úgyhogy gondoltam itt is megfog, ha úgy alakul. Szerencsére bő félóra késéssel meg is érkezett Adrian a buszpályaudvarra és már indultunk is egy Veronica nevű picike településre.

A főhadiszállásunk (táborunk) Veronicától negyed óra autózásra van egy természetvédelmi területen fekvő bazinagy birtok gazdasági központjában, a Plata folyó partja mellett. Az egyik épület néhány helyiségét kaptuk meg használatra, árammal meg vízzel. Sőt, még melegvizes zuhanyzó is van, úgyhogy akad itt minden, ami szem-szájnak ingere, madarászviszonylatban elég komoly luxus van. Itt fogunk melózni legalább bő öt hétig. Rajtunk kívül csak a gaucsók, az argentin marhapásztorok használják a majort, de ők az éjszakát Veronicában, vagy a birtokon szigetszerűen elszórt tanyákon töltik, éjszaka csak a baglyok meg mi vagyunk.

Az Argentína nagy területét elfoglaló dél-amerikai tájon, a pampán van a táborunk. A pampa tájképileg errefelé teljesen olyan, mint a magyar pusztavilág, azaz nagyjából végtelen fűtenger kisebb-nagyobb fasorokkal és erdőfoltokkal tarkítva. A Kiskunsághoz képest nem túl egzotikus a tájkép, kivéve, hogy itt kicsit több a kolibri és papagáj, a pusztát eukaliptusz és más számomra ismeretlen fák tarkítják, szürkék helyett pedig angus(?) marhák legelésznek. Ja, és amit nem szabad elfelejteni: itt egy hónap múlva kezdődik a nyár, úgyhogy elég jó idő van.

Szerdán indultam Budapestről, aztán érkezés után meg sem álltam La Platáig, a Buenos Aires melletti félmilliós városig. Innen indulunk majd egy helyi madarásszal a táborba.

Már a repülőről feltűnt, hogy errefelé, legalábbis Brazíliában és Argentínában valamilyen furcsa oknál fogva a települések térképei tökéletesen beleillenek egy másodikos matekfüzetébe, szinte tökéletes négyzethálót rajzolnak ki az utcák, néha megbolondítva egy-egy teljesen szabályos átlóval. La Platában ráadásul az utcákat is a mateknak megfelelően, 1-től 115-ig sorszámozták, ami a tájékozódást jelentősen megkönnyíti, de azért bele is lehet kavarodni, amikor hirtelen nem jut eszedbe, hogy a pénzváltó akkor most a 61. vagy a 71. utcában van. Alapvetően senkinek nem javasolnám, hogy útba ejtse ha erre jár, mert nem egy nagy szám, de nekem praktikus okokból célszerű volt itt megállnom akklimatizálódni és visszaszokni utazgatós üzemmódba.

Turista szempontból egy-két szebb épületen/templomon és pár hangulatos parkon kívül nem nagyon akad látnivaló. Ezt igazolja az is, hogy a városban összesen két hostelt sikerült találnom. Amelyikben megszálltam, ott is két spanyol lányt és egy német srácot leszámítva főleg argentin arcok tanyáztak, tehát valószínűleg kevés külföldi ejti útba a Dél-Amerika körútja során. Ilyen lepukkant hostelben már rég voltam, de legalább a személyzet és Nacho, az ügyvédtanonc, aki folyamatosan itt lakik, meg persze a többi, főleg argentin átutazó baromi jószándékúak és jófejek voltak. Egyik este például, amikor az Arsenal (nem az angol, hanem egy helyi csapat) - Benfield rangadót néztük, teljesen önzetlen szándékkal kínáltam meg őket egy pohár sörrel, de a magyar szokásoknak megfelelően végül egész sokáig tartó poharazgatás lett az oda-vissza kínálgatásokból. Még arra is kaptam tippeket Nachotól, hogy hogyan lehet megoldani a barátnő kérdést, ha egy hostel egyik sokágyas koedukált szobájában laksz életvitelszerűen.

Madarászni csak egyszer voltam, (és az is csak 18 új fajt hozott a listámra) mert a helyi kontakt szerint távcsővel mászkálni a város körüli élőhelyeken nem a legbiztonságosabb dolog kocsi nélkül. A városban sétálgatva viszont sikerült találnom magamnak egy új hobbit. Egyszer egy Andris nevű sráccal laktam együtt, akitől rám ragadt egy kis épület fetisizmus. Azóta önkéntelenül is érzékenyebb vagyok az építészeti dolgokra. Már említettem, hogy La Platában szép épületből kevés akad, nagyon csúnyából/félelmetesből viszont van bőven, ráadásul igen érdekes darabok is, úgyhogy jártamban-keltemben elkezdtem ezeket a csúnyaságokat keresni és elképzelni, hogy vajon milyen beszélgetés játszódhatott le a tervezőkkel, mielőtt a megépítésük mellett döntöttek. Tudom, hogy nem értek hozzá, meg hogy nem látom a lényeget, meg ilyenek, de íme a gyűjteményem La Platából:

Kevés pénzből gazdálkodok, úgyhogy elég alaposan körbejártam a kérdést, hogy a lehető legolcsóbb repjegyeket találjam meg. Megpróbálom összesen 6 pontba szedve összeszedni a tapasztalataimat. Biztos sokan vannak, akik próbbak ebben a témában és lehet, hogy sok újdonságot nem fogok leírni, de hátha valakinek segítséget nyújt ez a néhány tipp az olcsó repjegyek megtalálásában és így több pénze maradhat más hasznosabb dolgokra, például piára.

Tipp 1: minél több járatösszehasonlító oldalt figyelj párhuzamosan.

Elég sok nagy járat összehasonlító oldal létezik már, ilyen népszerű honlapok például a momondo.com és a skyscanner.com/net, a kábé hazaiak közül pedig a pelikan.hu. Eddig ezek közül szimpátia alapján az egyik mellett letettem a voksomat, és a kereséseim során a többi oldalt nem is néztem, de rájöttem, hogy ez nagy hiba. Nem tudom, hogy működnek ezek az oldalak, de sokszor ugyanazokra a járatokra nem is kicsit eltérő árakat dobtak ki az oldalak. Megtörtént velem, hogy tökéletesen ugyanarra a foglalásra a momondo-n és a skyscanneren kb 80%-kal többe került a jegy, mint, az adioso.com-on, szóval érdemes figyelni. Ezeken az oldalakon a fare alert értesítések is okos dolognak tűnnek, bár személy szerint gyakorlati hasznom még nem volt belőlük.

Tipp 2: ha van rá lehetőséged, akkor nézd meg az utazásod vállalható időintervallumán belül az összes napra a járatokat. Valahol be lehet állítani az időszakos keresést (például az adioso.com), míg máshol végig kell kattintgatni a napokat.

Ha nem vagy politikus vagy más szoros időbeosztású nagyon fontos ember és megteheted, hogy az elutazás/hazaérkezés napját néhány napos intervallumon belül tologathasd, akkor érdemes lehet megnézni a jegyárakat plusz-mínusz egy-két napra is a kinézett dátumokhoz képest. Ehhez nyújt kiváló segítséget az adioso.com oldal, ahol többnapos intervallumot is meg lehet adni amiben kikeresi a legolcsóbb jegyet (természetesen utána ezt az árat is érdemes összevetni a népszerűbb járatösszehasonlító oldalak ajánlataival az adott napra, ld. 1. pont).

Tipp 3: Távoli célpontoknál nézd meg, hogy bécsi, vagy egyéb olcsón és egyszerűen elérhető városokból mennyiért adják a repjegyet.

Sok oldalon már alapból van lehetőség annak a beállítására, hogy a közeli reptereket is nézze a repjegyek keresésekor, azonban a honlapok sokszor nem veszik azokat a reptereket figyelembe, amik tényleg szóba jöhetnének. Például budapesti indulásnál a honlapok általában nem veszik számításba a bécsi indulást, azonban távolabbi célpontoknál teljesen ésszerű döntés lehetne bevállalni egy buszos/vonatos Budapest-Bécs transzfert, ha így sok tízezer forintot lehet spórolni a repjegyen. Bécsből sokszor jóval olcsóbban lehet utazni távoli célpontokra, mint Pestről. Ha hosszabb útról van szó és belefér az időbe, akkor érdemes lehet megfontolni az olcsó fapados célpontokról történő indulást is, főleg ha pont olyan időszakban akar valaki utazni, amikor néhány nagyobb város bagóért elérhető Budapestről fapadossal.

Tipp 4: Főleg távoli célpontoknál érdemes szétnézni, hogy van-e esetleg olcsóbban elérhető város a célállomás közelében.

A szomszédos városok számbavétele jól jöhet a célpontoknál is. Például ha valaki Bostonba akar menni, azt úgy is megteheti, hogy New York-ba repül, ahova Bostonhoz képest sokszor lehet meglehetősen olcsón repjegyet kapni, aztán egy hosszú, de pár tíz dolláros buszúttal átmegy Bostonba. Jó, ez nem a legjobb példa, de ugyanez igaz lehet például a Valencia/Alicante vagy a Montevideo/Buenos Aires párosításnál is.

Tipp 5: Ha készen állsz az utazásra (főleg ha még nincs meg pontosan hogy hova, de ha nem, akkor is), figyeld és kövesd a legjobb error fare és egyéb akciós repjegy oldalakat: secretflying.com, happy low cost, esetleg repjegyportal.hu és amint felbukkan a tökéletes ajánlat, egyből csapj le rá ☺

Egész sok error fare és a különösen olcsó ajánlatokat összegyűjtő honlap és/vagy FB oldal létezik már. A külföldiek közül a leggyorsabb és legjobb talán a secretflying.com, de jó oldalak még például a happy low cost és guía low cost is. Ez utóbbi kettő főleg spanyolországi indulással dobál fel ajánlatokat, de nem kizárólag. Természetesen ezeken kívül is léteznek még ilyen oldalak, csak lusta vagyok bemásolni őket. Magyar nyelven a repjegyportal.hu-t érdemes figyelni, de úgy néztem, hogy oda néhány órával a secretflying és a happy low cost után jelennek meg a legjobb ajánlatok, ami egy néhány helyre vonatkozó, pár óráig elérhető error fare esetében nem a legjobb tulajdonság.

Tipp 6: ha valakitől tuti tippet hallasz a foglalás módszeréről, lehet, hogy általában tényleg működik, de azért ne vedd örökérvényű aranyszabálynak.

Több helyről hallottam vagy olvastam már olyan aranyszabályokról, amelyek mind az olcsó repjegyhez segítenek hozzá. Lehet, hogy ezek igazak, de szerintem azért nem biztos, hogy kizárólag ezekre kell hagyatkozni. Ilyen mondás például, hogy kedden este kell foglalni a repjegyet, mert akkor a legolcsóbb (lehet, hogy néha így van, de nálam például egyszer pénteken, máskor pedig csütörtökön volt a legolcsóbb a jegy). Vagy erre példa az a szabály is, hogy két hónappal indulás előtt kell foglalni (lehet, hogy általában működik, de nagyon sok a kivétel).

Legutóbbi, madridi kiruccanásom óta lehúztam öt évet a mókuskerékben, úgyhogy éppen itt van az ideje egy újabb utazásnak. Nyugaton van egy fantasztikus szokás, a gap year, ami annyit tesz, hogy mindenféle emberek gondolnak egyet, azt amikor elegük lesz a mókuskerékből, elzúznak valahova egy évre a félretett pénzükből egy kicsit feltöltődni. Tudomásom szerint ez a szokás nem túl elterjedt itthon, pedig szerintem nem nagyon lehetne olyan embert találni, aki szerint hülyeség lenne. Szerencsésen úgy alakultak a dolgok, hogy most belevághatok egy ilyenbe, és ha nem is egy évre, de néhány hónapra biztos. Úgyhogy irány Dél-Amerika.

Szerencsére nem kellett elfelejtenem a kispénzű egyetemistaként elsajátított csóróskodási képességeimet a közigazgatásban töltött öt év alatt sem. Úgyhogy habár nincs annyi zsém, mint a nyugatiaknak, ezért szerintem majd valahogy alakulni fognak a dolgok annak ellenére is, hogy elvileg drága országokba készülök.

Ami eddig tutinak látszik, hogy Argentínában kezdek egy hosszabb önkéntes madarászmelóval szállásért és kajáért cserébe, a többi meg majd kiderül. Terveim persze vannak. Jó lenne elmenni Tűzföldre, meg Santiago de Chile éjszakai életéről is jókat hallottam, Uruguay meg elvileg a legkellemesebb és legeurópaibb Dél-amerikai ország, stb.. Nagyon sok minden múlik majd azon, hogy milyen infókat és tippeket kapok majd a helyiektől, vagy hogy kikkel fúj majd össze a szél. Jó lenne megtalálni az egészséges egyensúlyt a madarászás, a túrázás, a szórakozás, a kultúra és a lazulás között. Szinte biztos, hogy kocsit és guide-ot nem tudok majd bérelni, úgyhogy madaras szempontból világmegváltásra azért nem számítok. A kulináris kalandozások a messzeföldön híres argentin steak-ek felfedezése helyett a szupermarketekben fellelhető egzotikus gyümölcsök és olcsóbb felvágottak kipróbálásáig fognak terjedni az esetek többségében, és kulturális témában is erős túlsúly lesz az ingyenes programok javára, de ez nem is baj. Szóval nagyon úgy fest, hogy idénre megúszom a pesti telet (ott épp most indul a nyár) és egy időre lelépek. Hogy pontosan merre és meddig, az majd kiderül. Az első megálló Argentína.