Argentin utamat öt hét önkénteskedéssel kezdem Buenos Airestől kábé 130 kilométerre, az argentin pampán. A La Plata-i egyetem keresett az egyik madaras kutatásához önkénteseket. Elküldtem a jelentkezésem, amit el is fogadtak, úgyhogy vasárnap már La Plata buszállomásán voltam a délre megbeszélt találkozóra, hogy egy helyi madarásszal induljunk a terepre. Olyan negyed egy fele kezdtem kicsit megijedni és kezdtek felsejleni a nyolc évvel ezelőtti törökországi madarászásom emlékei, amikor szimplán elfelejtették, hogy jövök. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha tudtam volna, hogy hova kell menni. Még ekkor sincs komolyabb gond, a madarászokról általában szoktak tudni azokon a településeken, ahol hosszabb időre tanyát vertek és simán elirányítanak bárkit hozzájuk. Sajnos Törökországban ezzel az egyik probléma itt az volt, hogy nem a találkozónak megbeszélt Kars városban volt a főhadiszállásuk, a másik pedig, hogy Kars egy kétszázezres város, ahol azért viszonylag nehéz megtalálni a nyolc törökországi gyűrűző egyikét, vagy a szervezetének picike irodáját. Kars mellesleg a legkevésbé látványos és legdzsuvásabb török város ahol eddig voltam, ha valaki arrajár, semmiképp ne tervezzen többnapos városnéző körutat. Sebaj, negyven kilós cuccal néhány órányi körözés (csak egy órába került, mire találtam valakit, aki kicsit többet tudott angolul, mint a yes-no-coca cola-o.k. négyes) és némi mázlinak köszönhetően az a helyzet is megoldódott, úgyhogy gondoltam itt is megfog, ha úgy alakul. Szerencsére bő félóra késéssel meg is érkezett Adrian a buszpályaudvarra és már indultunk is egy Veronica nevű picike településre.

A főhadiszállásunk (táborunk) Veronicától negyed óra autózásra van egy természetvédelmi területen fekvő bazinagy birtok gazdasági központjában, a Plata folyó partja mellett. Az egyik épület néhány helyiségét kaptuk meg használatra, árammal meg vízzel. Sőt, még melegvizes zuhanyzó is van, úgyhogy akad itt minden, ami szem-szájnak ingere, madarászviszonylatban elég komoly luxus van. Itt fogunk melózni legalább bő öt hétig. Rajtunk kívül csak a gaucsók, az argentin marhapásztorok használják a majort, de ők az éjszakát Veronicában, vagy a birtokon szigetszerűen elszórt tanyákon töltik, éjszaka csak a baglyok meg mi vagyunk.

Az Argentína nagy területét elfoglaló dél-amerikai tájon, a pampán van a táborunk. A pampa tájképileg errefelé teljesen olyan, mint a magyar pusztavilág, azaz nagyjából végtelen fűtenger kisebb-nagyobb fasorokkal és erdőfoltokkal tarkítva. A Kiskunsághoz képest nem túl egzotikus a tájkép, kivéve, hogy itt kicsit több a kolibri és papagáj, a pusztát eukaliptusz és más számomra ismeretlen fák tarkítják, szürkék helyett pedig angus(?) marhák legelésznek. Ja, és amit nem szabad elfelejteni: itt egy hónap múlva kezdődik a nyár, úgyhogy elég jó idő van.