Most pont esik, nem tudunk kimenni terepre, úgyhogy van idő leírni, hogyan is telnek a hétköznapok errefelé. A madarászcsapatban jelenleg heten vagyunk. Hárman vagyunk argentin szempontból külföldiek, rajtam kívül egy fiatal amerikai madarász és egy negyvenplusszos exhippi kanadai, mindketten lányok. Azt, hogy exhippi, a karján lévő tetkókból és az elég meredek történeteiből gondolom. Az argentinok csapatát az egyetemen doktoráló vagy tanító, főleg srácok erősítik. A munkánk nagyjából annyiból áll, hogy naponta kétszer nekiindulunk és a pusztán keresztül-kasul mászkálva fészkeket keresünk, illetve a már megtalált fészkekben mérjük fel a történéseket. Természetesen, ha bármi más jön szembe, mint a keresett fajok, akkor jut idő azt is megnézni, esetleg becserkelni lefotózni. Elég sok sétával és fáramászással jár ez a munka. A fáramászás részét kicsit kényelmetlenné teszi, hogy az eukaliptuszt kivéve minden növény tüskés és szúr.

Heti öt és fél napot kell melózni, úgyhogy a hét főből valaki mindig szabin van. Általában két-három fős csapatokban járjuk a pampát, időnként cserélgetve a párokat. Az utóbbi pár napban egy kicsit szétszórt argentin lánnyal voltam egy csapatban. Eleinte eléggé ráhagyatkoztam az útvonalat illetően, de ez hiba volt. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg azért a szuperképességemért kerültem vele egy csapatba, hogy viszonylag nagy biztonsággal vissza tudok találni a táborba akár kétszáz méterről is, és várhatóan ezt az adottságomat nagyobb távolságokra is ki tudom majd terjeszteni.

Elég szigorú napirend szerint élünk. Reggel fél 7-kor kelés, kávé a tornácon, aztán szigorúan argentin reggeli, azaz valamilyen dzsem és dulce de leche (helyi finomság, tényleg jó cucc) keksszel vagy kenyérrel, majd kis csapatokban irány a pampa, fészkeket keresni. Kábé egy körülre mindenki visszaér a táborba, majd ezután matézás következik. A matézás köré rengeteg hagyomány illetve szertartás párosul, de mivel egy hét után is még elég kezdő vagyok benne, a részletekbe egyelőre nem mennék bele. Elég annyi, hogy a matézás nem maradhat el a délelőtti munka után. Aztán ebéd után már kezdődik is a délutáni műszak, ami után ismét maté következik, aztán vacsi. Akárcsak az ebédet, a vacsit is mindig más csinálja. Taktikusan sikerült úgy indítanom, hogy az első mesterművem óta viszonylag ritkán kell főznöm.

A mindennapok része még Marialujza, a tulaj ötven körüli feleségének, a birtok nagyon jófej főnökének látogatása is. Általában ebéd után érkezik egy ősöreg pickup szerűséggel, valamint az azt éjjel-nappal követő hét kutyával. Elég vicces látványt nyújtanak így a pampán. Azért írtam, hogy jófej, mert gyakran meglep minket valamivel. Ma például egy lovat hozott kölcsönbe, hogyha van kedvünk, nyugodtan lovagolgassunk kicsit, aztán ha meguntuk, csak kössük ki, azt délután majd értejön. A rezidenciájukon van még medence is. Mondták itt a helyi madarászok, hogy néha meghívja az itteni bandát egy kis fürdőzésre ha jó idő van. A medencét még a gauchók sem használhatják, úgyhogy eléggé a tenyerén hordoz minket, tényleg nagyon jó arc.

Ebéd utáni lazítás a "tornácon", a kölcsönlóval

Tábortűz helyett tábori parilla

A szoros napirendünkbe sikerült becsempésznem Tomi negyvenplusszos barackpálinkáját is a vacsora elé, márcsak fertőtlenítési szempontok miatt is. Számítottam rá, hogy az elég erősre és mozgalmasra sikeredett nyár, illetve ősz után visszalépés lesz ez a kiruccanás dajdajozás szempontjából, de ekkora visszaesésre azért nem számítottam. Nagyjából tízkor már mindenki elmegy aludni és az alkoholizálás is csak addig terjed, amíg mindenki iszik egy fél kortyot a pálinkából. El is fogyott már vagy három deci egy hét alatt. Najó, azért van más is: egyszer öten elpusztítottunk két deci fernetet, meg tegnap megittunk egy liter sört, szintén öten. De ez nem is baj, sőt, kifejezetten örülök neki, ide kicsit kikapcsolni jöttem, na meg persze madarakat hajkurászni. Ha nem is egy Gresham palotában, de madarász viszonylatban azért elég luxus körülmények között vagyunk egy teljesen jófej csapattal, egy szuper tájon, baromi jó madarakkal mindenfelé, úgyhogy elég jól elleszünk itt év végéig.