Patagónia tökéletes úticél. Habár alapvetően elég drága, de gyönyörű, egyszerűen lehet utazni, minden könnyen elérhető és beszerezhető és a régió többi részéhez képest nagyon biztonságos. Többször találkoztam 2-3 fős tizenéves lánycsapatokkal, akik csak úgy nekivágtak egy néhány hetes patagóniai körútnak, de sok az egyedül utazó lány is. Rengeteg a turista, de mivel errefelé az elsőszámú turistaattrakció a túrázás, egészen más a turistacsoportok összetétele, mint mondjuk valamelyik európai fürdővárosban. Értsd: mindenkiről lerí, hogy túrázni jött, a többség tetőtől talpig outdoor felszerelésben nyomja, nagyon kevés a nagyhangú pocakos idióta és még részeg angol legénybúcsús hordák sincsenek, mint a pesti éjszakában.

Patagóniának csak egy kicsi, déli részét néztem meg, onnan is csak pár helyet (viszont azokat alaposabban), de íme néhány infó, hátha valakinek majd hasznos lehet.

Szállás: Kemping. Nemcsak olcsóbb, mint a hostel vagy a hotel, de a hangulat is baromi jó általában, úgyhogy aki teheti és van sátra, menjen inkább kempingbe. Esténként néha van spontán szerveződő közös sütögetés, zenélés, meg ilyenek.

Utazás: Sok nem dél-amerikai Buenos Aires felől közelít repülővel vagy busszal. Utóbbi több, mint 30 órás móka és elég drága, habár a Buenos Airesből induló repülőnél kevesebbe fáj. Viszont jelenleg Santiagóból olcsón lehet eljutni repülővel a régióba (Puerto Natalesbe vagy Punta Arenasba), amit nem csak a költségek miatt érdemes megfontolni, hanem a harmincvalahány órás buszozás viszontagságai miatt is. Buenos Airesből átbuszozni Santiagóba és onnan repülni Punta Arenasba is olcsóbb volt nekem, mint egy Buenos Aires-Rio Gallegos buszjegy lett volna. Ráadásul így be tudtam iktatni még egy pár napos megállót Mendozában is. (Az is igaz, hogy volt benne egy 9 órás várakozás a határon is, de még így is kevesebb lett az összes menetidőm Punta Arenasig, mint busszal lett volna Buenos Airesből.) Szóval érdemes utánanézni a repjegyeknek is.

Látnivalók:

El Chaltén

A turizmusra épült, szuper hangulatú kis település, ha kicsit drágábban is, mint máshol, sok minden könnyen beszerezhető (van négy, mérsékelt kínálatú szupermarket, meg egy-két outdoor bolt). Argentína más részeivel ellentétben értelmes nyitvatartása van a helyeknek, a többségük ünnepnapokon is nyitva van a szezonban, ráadásul egészen sokáig. Hivatalos pénzváltás, illetve többféle bankkártyát elfogadó bankautomata viszont nincs.

Jelenleg (még) nem belépős hely. A nemzeti parkosok nagyon segítőkészek, jó a kirándulós infrastruktúra, jó a tájékoztatás. Rengeteg a turista, érdemes a legnépszerűbb túraútvonalakra korán érkezni és megnézni a kevésbé népszerűeket is, ahol nincsenek annyian. Szállást célszerű előre foglalni, ha nem sátorral érkezik valaki. Van éjszakai élet, például a Los Glaciares bárban hétvégenként zenekarok is játszanak, olyan argentinos, hajnali 3 körüli kezdéssel.

El Calafate

Nagyon kényelmes, turistás, szép kis város, rengeteg bolttal, étteremmel. Nem olcsó. Pénzváltás és bankok is vannak, egész kényelmes hely, mindenki baromi segítőkész. Az ide érkezők első számú célpontja a Perito Moreno gleccser. Az argentin szokásoknak megfelelően a külföldieknek ez is sokkal drágább, mint a helyieknek, jelenleg 330 ARS a belépő, erre rájön még a minimum 460 ARS transzferköltség. Van valamennyi éjszakai élet, sok a bár, de kicsit idegennek fogja érezni a légkört az, aki már hetek óta sátrazik, mert a turisták többsége annyira kinyalja magát az esti éttermezéshez vagy sörözéshez, mintha valamelyik európai nagyváros legpuccosabb éttermébe indulna.

Torres del Paine Nemzeti Park

A turisták többsége El Chaltén mellett ezt választja a másik fix célpontjának amikor Patagónia déli részére utazik. El Chalténba is gyönyörű hegyek miatt megy mindenki, a Torres del Paine NP-be is, de teljesen különbözik a kettő, mind látványban, mind élményben, egyiket sem szabad kihagyni.

A legfontosabb szabály: több napos ottléthez IDŐBEN SZÁLLÁST/KEMPINGET KELL FOGLALNI. Az idei szezontól kezdve minden turistának kötelező regisztrálnia és előzetesen foglalnia szállásokat, mert enélkül egyszerűen nem engednek fel senkit az olyan helyekre, ahonnan nem lehet még aznap visszatérni. Én másfél hónappal az érkezésem előtt foglaltam, és már csak két kempingben volt hely. Sajnos egyáltalán nem rugalmasak a nemzeti parkban, úgyhogy érdemes pontosan megtervezi az útvonalat és a menetrendet. (Hallottam olyat, hogy Puerto Natalesben néhány nappal előre is lehet foglalást intézni a kempingekbe, de csak egy olyannal találkoztam, akinek sikerült, viszont sok olyannal, akinek nem. Szóval aki nem akar hoppon maradni, az hónapokkal korábban foglal.)

A szigorú létszámlimit mellett egy rakás más, elég szigorú szabályt is bevezettek, amikkel mindenképpen számolni kell, de ezt belépéskor úgyis elmondják. Az ösvények többségének nyitvatartása van, amiken kívül nem, vagy csak nagyon nehézkesen engednek fel a hegyre. Tüzet gyújtani egyáltalán nem szabad, gázfőzővel főzni és cigizni is kizárólag a kempingek/menedékek erre kijelölt néhány négyzetméterén lehet. Mondjuk érthető a szokatlan szigor, 2011-ben egy tilosban kempingező turista miatt leégett a Nemzeti Park elég nagy szelete, aminek a nyomai még most is meghatározzák a látképet az érintett helyeken.

A nem túl olcsó beugróért (jelenleg 21.000 CLP, plusz a Paine Grande kiindulóponthoz kötelező hajó 18.000 CLP) és a szigorú szabályokért cserébe viszont teljesen szuperül kiépített infrastruktúra várja a túrázókat. Habár a személyzet néha nem túl kedves és a fizetős kempingekben sincs mindenhol meleg víz, a kempingek teljesen rendben vannak. A menedékházaknál meg kis boltok is elérhetőek, ahol a legszükségesebb dolgok beszerezhetők, igaz 5-10-szeres áron, úgyhogy érdemes megfelelő mennyiségű kajával készülni.