A maga visszafogott, de alapvetően fárasztó ütemében zajlik az életünk, minden ugyanúgy van, mint az első napokban. Illetve majdnem minden. Kábé két hete kaptunk Marialuizától, a tulaj feleségétől egy kiskutyát, hogy két napig vigyázzunk rá, de még itt van. Aranyos kutya, meg minden, de mióta itt lakik, a másik tábori állatunk, Pablo, a varangy azóta egyre ritkábban jár errefelé. Pablo nagyon okos béka. Rájött, hogy a kinti lámpánk köré begyűlnek a falra a rovarok, úgyhogy sötétedés környékén menetrend szerint elődöcögött, beállt arccal a falnak és tolta befelé a kövér bogarakat. Sajnos a kutyánk óta egyre ritkábban teszi ezt, pedig kifejezetten szórakoztató körbeállni és nézni, ahogy a nyelvével levadássza a rovarokat a vakolatról (talán már említettem, hogy elég visszafogott az életünk, nem nagyon van hagyományos szórakozási lehetőség a közelben). Íme egy kép Pablóról:

Az állatokon kívül is akadnak alkalmi vendégeink néha. Elsősorban a tulajék valamilyen rokonai ugranak be hozzánk néha estére. Volt itt már a lánya, unokahuga, stb. Tegnap meg folklór estet tartottunk. Benézett Juan, az egyik fiatal gaucsó, úgyhogy meg is hívták a srácok vacsizni. Juan hozott a vacsihoz húst is, ha meg már úgyis a hűtője felé járt, a gitárját is felkapta, úgyhogy az esti matézgatás mellé volt zene is.

Már túl vagyok a kiruccanásom pampai madarazós szakaszának kétharmadán, úgyhogy statisztikai alapon a dolgok nagyobb részét már láttam, amik megtörténhetnek itt. Gyűrűzőként/madarászként viszonylag gyakran történnek velem otthon kevésbé kellemes, de annál szórakoztatóbb dolgok, de az itteni munka és környezet miatt néhány újszerű élmény is felkerült a listámra, íme a három kedvencem:

1. Amikor egy harkályodúból próbálsz meg leszállítani épségben a talajra egy záptojást és azt sikerül úgy elroppantani, hogy a harkálytojás kis méretéhez képest meglepően sok ruhadarabot terít be a bűzös, rothadó cumó. Egyszer már elroppantottam egy gólya záptojását, úgyhogy már tudom, hogy nem valami illatos dolog, de abból legalább nem jutott minden ruhadarabomra, és ráadásul utána nem kellett még másfél órát gyalogolni benne.
2. Itt (is) minden növény tüskés és szúr. Egészen élénkítő élmény, amikor megbillensz egy kicsit a fán és a lezuhanást elkerülendő lendületből, erőből rámarkolsz egy adag tüskére. Jobb, mint a kávé.
3. Villanypásztorhoz otthon is volt párszor szerencsém, sajnos az érintésükhöz is. A pampának ezen a részén minden földdarab körbe van kerítve, gyakran a szögesdrót mellett villanypásztorral is, úgyhogy naponta sokszor keresztezik az utjainkat. Emiatt már csak a nagyszámok törvénye alapján is megnő a kellemetlen érintkezés esélye. Az a kedvencem, amikor azt hiszed elég magas vagy, hogy át tudj lépni felette. Aztán kiderül, hogy nem. Nem tudom pontosan sikerült-e leírnom, hogy ebben az esetben pontosan hol történik az érintkezés a villanypásztorral :)