A paramo egy növényzet/élőhelytípus, ami az Andokban található kábé 3500-4500 méter körüli magasságban. Jellegzetes növénye a frailejon, ami olyan, mint egy pozsgás levelű pálma, kicsi lombbal és vastag törzzsel. Nem botanikusoknak - például nekem - erről a növényről lehet legegyszerűbben felismerni hegymenetben, hogy hol kezdődik a paramo. A paramón Dél-Amerikai viszonylatban alig esik az eső, viszont meglepően hideg tud lenni, hajnalban bőven 10 fok alá tud esni a hőmérséklet. Mivel magashegyekben van, tájképileg is nagyon adja, tehát amúgy is érdemes lenne felkeresni, de mint speciális növényzet, speciális madarakat is vonz. Emiatt madarasoknak kötelező úticél, ha arra járnak.

Frailejónok

Szűk három hétre csatlakozott Tomi madaras kispajtásom a kolumbiai kóricálásra, a paramót már együtt kerestük fel. Két területet látogattunk meg. a Keleti-Andokban a Sumapaz Nemzeti Parkot, ami a világ legnagyobb egybefüggő paramója, valamint a Nyugati-Andokban a Nevado Del Ruiz-t, ami egy 5000 méter fölötti aktív vulkán körül található. A két paramo csak néhány száz kilométerre van egymástól, de ez a távolság elég volt ahhoz, hogy több, egymáshoz ugyan hasonló, de külön madárfaj alakuljon ki. A madarak mellett az Andok magashegyi része azért is jó úticél, mert teljesen más a táj, mint az alacsonyabb részeken. Az itt lakóknak is alkalmazkodni kellett az eltérő, zordabb körülményekhez, a települések egész másképp festenek és teljesen más hangulatúak, mint lejjebb.

Egy apró tanulság a látogatásunkról a paramókon. Az alap, hogy nem árt melegebb ruha, de 4000m körüli magasság nem csak alacsonyabb hőmérséklettel jár, hanem a levegő is jóval ritkább. Emiatt nem a legjobb ötlet a paramóra felérve a kocsiból kiszállás után egyből rágyújtani, mert azonnal beüt a hegyi betegség, mint ahogy én is jártam. Jó fél óráig nem nagyon tudtam mással foglalkozni, csak azzal, hogy valahogy kapjak rendesen levegőt. Szerencsére hamar elmúlt és a nap végén már egész jól mentek gyalog az emelkedők, de az egyből cigi akkor is rossz ötlet volt.

A chocó-i kaland után visszajöttem Bogotába mosni meg ilyenek. Aztán pár napra elugrottam egy közeli rezervátumba - mindössze fél óra über a Transmilenio (helyi metró, ami valójában buszhálózat teljesen külön pályán, gyors és kiterjedt hálózattal) soacha-i végállomásáról - ami sem madarász, sem turista körökben nem túl ismert, pedig szerintem megérdemelné, szuper kis hely gyönyörű erdővel és pöpec ösvényekkel az Andok köderdejében. Nem utolsó sorban pedig a madárvilág se rossz. 

A hely lelke egy teljesen alpesi hangulatú menedékház az erdő közepén, lovakkal, hatalmas terasszal, príma kilátással meg ilyenek. Fűtés sajnos nincs, pedig elég hideg van éjszaka, de legalább ebben is hasonlít a menedékházak hangulatára. Nemcsak a külföldiek körében, de talán a helyieknél sem annyira ismert, egyik éjszaka a biztonsági őrrel osztoztam az egész épületen, másnap befutott néhány biológus hallgató növényeket gyűjteni, meg néhány sátrazó. Bár az is igaz, hogy hétköznap mentem, hétvégén biztos jóval több a látogató. Mivel hegyvidék, jó meredekek az ösvények, amik a 30 kilós motyómmal meglepően keménynek bizonyultak. Lehetett volna lovat/kocsit bérelni, úgyhogy ha valakinek annyi cucca van, mint nekem, mindenképpen megfontolásra ajánlom ezt az opciót. 

Fotóztam mint az állat, és nem csak madarakat. Sajnos ez volt az a hely, ahol távozáskor jöttem rá, hogy végig kikapcsolt stabilizátorral fotóztam szinte folyamatos ködben/felhőben, nulla fény mellett. Szóval a fotók 99%-a kuka lett.

Bahia Solano környékéről azt az infót szereztem mielőtt Kolumbiába jöttem, hogy ez egy szuperbiztonságos hely, ahol akár egymagamban is bejárhatom azokat a területeket, amik madaras szempontból számítanak. Sajnos az elmúlt pár hónapban kicsit megváltozott a biztonsági helyzet Bahia Solano környékén. Valami olyasmit magyaráztak a helyiek, hogy eddig egy banda uralta a kokókereskedelmet, de néhány hónapja megjelent egy trónkövetelő banda és mostanában előfordulnak mindenféle összetűzések a működési területükön. Ez elég rosszul hangzik elsőre, de valójában sokkal kevésbé probléma, mint amennyire annak tűnik. Több helyi forrásból is azt hallottam, hogy szerencsére ezek a bandák egymással vannak elfoglalva és nem célpontjuk a civil lakosság vagy a turisták. A másik jó hír pedig hogy ezek az összetűzések tényleg csak azokra a területekre korlátozódnak eddig, ahol ezek a bandák jelen vannak. A helyiek pedig pontosan tudják, hol vannak ezek a rizikós területek. Az érintetlen dzsungel sok esetben az lehet, de ezt leszámítva Bahia Solano környékén egyedül Mutis néhány kerülete para. 

Tehát a turistának annyi plusz tennivalója van az új helyzetben, hogyha nem szervezetten megy kirándulni vagy programozni, akkor előtte körbe kell kérdezni a helyieknél, hogy a kirándulás úticélja rizikós-e vagy nem. Jó, az igaz, hogy az egyik Mutisban töltött éjszakán volt egy lövöldözés a város egyik “rossz” részén, de abból csak annyit vettem észre, hogy elment az áram (állítólag az egyik banda vágta el a vezetéket, de lehet nem), a lövöldözés részt átaludtam. Onnan tudok róla, hogy másnap mindenki erről beszélt és a rendőri és katonai jelenlét is erősen megugrott a városban. Amúgy is megdöbbentően magas Mutisban az egy főre eső katonák száma, de ehhez képest is sokan lettek az utcán. Többen mutattak hangfelvételeket is, innen tudom, hogy tényleg erős lövöldözés volt, de nem bandatag helyiek vagy turisták elvileg nem voltak érintettek semmilyen szinten, csak az áramszünettel. Kicsit rosszul hangzik, de nem kell túlgondolni, például favelákba sem járkál a nem odavalósi éjszakánként, legalábbis ha van esze. 

Madarászként sajnos főleg olyan területekre szerettem volna kilátogatni Bahia Solano környékén, ami más, normális utazónak vagy turistának eszük ágába se jutna. Ezért engem olyan szempontból érintett az új biztonsági helyzet, hogy több, egymástól független helyitől is azt a tanácsot kaptam, hogy csak vezetővel kóricáljak azokon az ösvényeken, ahol eredetileg egyedül szerettem volna. Úgyhogy felfogadtam a régió legjobb madarászguide-ját és vele jártuk a terepet néhány napig, majd elmagyarázta, hogy melyik területeken mozoghatok nyugodtan egyedül és merre ne menjek. Utólag mondhatom, hogy habár jóval megdobta a költségvetésem, mégis nagyon jól jártam, hogy így alakult. Balmes fantasztikus guide és ahhoz képest, amennyibe egy guide szokott kerülni, még kifejezetten olcsó is. További előnye, hogy míg egy guide általában 8 órát vállal, Balmes nem vacakolt, napi 12-15 órákat toltuk a madarászást, minimális szünetekkel. Nem csak madarászoknak ajánlom, hanem bárkinek, aki kicsit szeretne megismerkedni az esőerdei élővilággal. Nem csak a madarakat vágja, hanem a többi élőlénycsoportot is és nagyon jó szeme van, mindent észrevesz.

Létezik egy biogeográfiai régió, amit úgy hívnak, hogy Chocó. Ez egy speciális (eső)erdő típust takar, hihetetlen biodiverzitással, és rengeteg olyan fajjal, amik csak ezen az élőhelytípuson találhatóak meg. A Csendes-óceán partvidékén, Ecuadortól Panamáig terjed, szerencsére Panamában és Kolumbiában még viszonylag jó állapotban és érintetlenül maradt meg jelentős területen, Ecuadorban szinte teljesen kiirtották. Kolumbia Panamával határos régióját is Chocó-nak hívják. Nem biztos, de szerintem erről a régióról kapta a nevét az élőhelytípus is. 

Bahia Solano a Chocó régióban fekszik a Csendes-óceán partján. Chocó óceánparti településeinek többségéhez hasonlóan masszív érintetlen esőerdő választja el Kolumbia településekkel és utakkal bővebben behálózott részétől. Nem vezet ide út, kizárólag hajón vagy repülőn lehet megközelíteni. Az egyes települések között néha van valami útszerűség, néha nincs, ilyenkor marad a motorcsónak. 

Ennek az elszigeteltségnek hatalmas előnyei vannak. Bármelyik településre menjen az ember, a település határában már ott is az érintetlen természet és nem csak úgy mutatóba egy lekerített rezervátumként, hanem bőven, ameddig a szem ellát. Az meg ahogy a végtelen esőerdő belefut az óceánba, bár nem olyan, mint a fehérhomokos karibi strandok, de lenyűgöző. 

Az itteni elszigetelt településekhez hasonlót sem nagyon láttam még. A településeken ritkaságszámba megy a szilárd útburkolat és nincs túl nagy gazdagság. Habár nagyon egyszerűek, mégis iszonyú feelingesek. Kicsit lepukkantnak tűnnek, de nagyon egyediek. A régiót többségében afro-kolumbiaiak lakják, a kultúrájuk sokat tesz hozzá a chocó-i érzéshez.

Bahia Solano, akárcsak a környékbeli települések fő vonzereje nem az érintetlen esőerdő, és nem is a strandok, hanem a bálnales. A hosszúszárnyú bálnák július-október időszakban keresik fel a partvidéket, hogy világra hozzák a borjaikat. Állítólag a partról is jól láthatóak, de hajóval is meg lehet nézni őket. Bálnalesen kívül a szörfözés az egyik fő vonzerő, de a szabadidő eltöltésére vannak különböző túrák vízesésekhez, barlangokhoz, esőerdőbe. Van teknősmenhely, ahol szabadon lehet engedni a kisteknősöket és egy szuper nemzeti park is akad. Ezen kívül Kolumbiában a sporthorgászok mekkája a környék. Szóval ha épp nincs bálnales, akkor is van mivel elütni itt pár napot. További előnye a helynek, hogy sok ország a Choco régiót a veszélyes, látogatásra nem ajánlott helyek közé sorolja, a turisták által látogatott helyek Bahia Solano és környékén, Mutis néhány kerületének kivételével tökéletesen biztonságosak. 

Évi 6800 mm csapadék esik a régióban. Ugyanennyi csapadék kábé 10 év alatt esik Magyarországon. Mivel elsősorban a madarak érdekelnek, logikusnak tűnt, hogy a bálnákban szegényebb, de szárazabb időszakban, január és március között utazzak Bahia Solano-ba madarakat kergetni.

Gondolom az elszigeteltségből adódóan is, de a környék települései még csak ismerkednek a turizmussal. Hatalmas előnye ennek, hogy nincs tömegturizmus és tényleg nagyon egyedi minden. További előny, hogy mivel mindent hajóval vagy repülővel hoznak, minden picit drágább, de mégsem megy az a gagyi lehúzás, mint sok turistás helyen. Étteremből sincs turistás-nem turistás, kábé mindegyik helyen eszik mindenki. 

Szerintem egyértelműen előnyei vannak, hogy nem robbant be a turizmus Bahia Solanoba, de cserébe érdemes azért jobban felkészülni egy utazásra ide, mint egy adriai nyaralásra. íme egy kisokos Bahia Solanohoz és környékéhez:

• A bankkártya nem jó sehol, csak a kápé működik. Állítólag van egy ATM, de állítólag az is gyakran üres
• Az apály és dagály között kb 3 métert mozog a tenger szintje, nagyon sok minden ehhez alkalmazkodik, érdemes képben lenni, hogy mikor hogy. Sok olyan hely van, ami csak apálykor érhető el gyalog, a sétáknál ezt fontos figyelembe venni, nehogy a dagály valakit csapdába ejtsen és a sziklákon kelljen pár órát ücsörögnie a tűző napon amíg lejjebb megy a vízszint
• A két fő közlekedési eszköz a tuktuk és a csónak. Mindkettő kábé fix áras. Úticéltól függően a csónakok közlekedése is vízszint-függő, vannak helyek, ahova csak naponta pár órás intervallumban tudnak menni. A tuktuk-ok (helyi nevén carrito) vasárnap nem nagyon közlekednek
• Több légitársaságnak vannak járatai Bahia Solanoba és Nuqui-ba. Az indulási időpontok elég változékonyak, érdemes figyelni, hogy nem hozták-e előrébb a gép indulását
• Amolyan ünnepnap féleség a településeken, amikor befutnak a nagyobb hajók az ellátmánnyal, ilyenkor mindenféle izgalmas gyümölcsöt meg ilyeneket hoznak
• Wifi kevés helyen van, de jelenleg a Claro mobilszolgáltató szinte tökéletes mobilnetet épített ki a környéken, úgyhogy érdemes lehet beruházni egy Claro feltöltős kártyára az internetért, különbenis nagyon olcsó
• Már említettem, hogy a környék még csak ismerkedik a turizmussal. Tehát nem kell meglepődni az olyanokon, mint mikor egyszer lefoglaltam egy carritot a hazaútra. A carritot Javi vezette és Javi több cimborája épp az úton lófrált és kiszúrták Javit a carritoval. Bármi kérdés nélkül két pillanat alatt lettünk öten az amúgy 3 személyes tuktukban, persze a fuvart én álltam
• Gyakori látvány, hogy félmeztelen izmos szálkás fickók bukkanak elő hatalmas macsétával a kezükben, de nem kell megijedni, ez teljesen normális. Köszönni kell nekik, amúgyis kábé mindenki köszön mindenkinek ha nincs nagy tömeg az utcán
• Melegvíz nem nagyon van. Nem a pénzen múlik, hanem egyszerűen nincs, bár a trópusokra minek melegvíz
• A szombat az ott is szombat. El Valle-ban például 3 diszkó is van, de egész más a zenei ízlés, mint akár Kolumbia más településein
• Viche: a viche az egy cukornádpálinka féle helyi különlegesség. Elég ütős, de olcsó, úgyhogy óvatosan vele
• Szóval egy szónak is száz a vége, ha valaki megy valamennyi időre Kolumbiába, csapjon rá még egy hetet és ugorjon át Bahia Solano-ba vagy Nuqui-ba, ha amúgy nem volt tervben, nem fogja megbánni

Bármiféle szakmaiságot mellőzve, véleményem szerint a köderdők a hegyekben található esőerdők. A klíma egész más mint a síkvidéken, a hegyekben éjszaka és hajnalban hideg is tud lenni. Nem árt melegebb ruhával készülni a hegyekbe, főleg, hogy a szállásokra nem jellemző a normális fűtés. Kicsivel 3000 méter alatt egyszer úgy keltem fel, hogy 3 fok volt a szobában. A csapadék rendszeres, esős időszakban, ami az év nagyobbik része, szinte folyamatos a zuhé, de a száraz időszak egy-két hónapjában is gyakran elered délutánonként.

Az élővilág teljesen különbözik a síkvédi erdőkétől. Minél magasabbra megyünk, annál kevesebb a faj, az összes egyedszám is lecsökken és a fajok egyre nagyobb hányadának a nevében szerepel, hogy "hegyi".

Az alacsonyabban fekvő esőerdőkbe sokan a lajhárok és a tukánok miatt mennek. Sokakkal beszéltem a magashegyekben és a legtöbben azt mondták, hogy a magasabban fekvő köderdők tukánja és lajhárja, a quetzal, egy gyönyörű színes madár miatt érkeztek azt szeretnék látni. Amikor először ránézésre német nyugdíjasok kérdezték, hogy láttam-e a madarat, visszakérdeztem, hogy melyik madarat, mert hogy több madár is van a hegyekben, de ők természetesen a quetzalra gondoltak. Ezután már tudtam, hogyha valaki csak annyit kérdezett, hogy „láttad?” akkor biztosan a quetzalról lesz szó.

A magashegyi köderdőkben is profi infrastruktúra épült ki a turisták fogadására. Van néhány hely, amik egész ismertek külföldön. Az hírnévnek megkérik az árát, de szerencsére nem muszáj ezekre a drága helyekre menni. Vannak megfizethetőbb szállások, némelyikben könnyebben lehet látni quetzal-t, mint a híres helyeken, de ha véletlen mégse sikerül, akkor a biztos quetzal-os helyre be lehet fizetni úgy is, ha nem ott száll meg valaki. Tipp: quetzal nézésre a leghíresebb helyet Paraiso Quetzal lodge-nak hívják a San Josétól délre lévő hegyekben. Mivel híres, elég drága, de a Paraiso Quetzal lodge árának töredékéért meg lehet szállni a környéken. A bookingon könnyedén lehet találni ilyeneket. Például az Iyoki Ami nevű helyen, ami 2 km-re van a lodge-tól ráadásul nem csak a szállás és a kaja olcsó, hanem a quetzal is a kert végében költ (najó, a kert végéhez nagyon közel) és bejár a kertbe kajálni, úgyhogy sokkal könnyebben lehet itt látni, mint a híres és drága Paraiso Quetzal lodge-ban. Slusszpoén, hogy valószínűleg a természetvonalon komolyabban mozgó arcok is ezt a stratégiát választották, mert egész érdekes kis csapat jött össze a szállásomon. Volt cseh kígyászlány, spanyol kígyász, csomó madarász, Costa Rica egyik legjobb zuzmókutatója, egy madárhangspecialista Spanyolországból, meg ilyenek. Ennyi furcsa biológusféleség ember között nem éppen szokványos, cserébe izgalmas beszélgetések történtek este. Sokkal többet tudok már például a trópusi zúzmókról meg kígyókról, mint előtte, bár előtte semmit se tudtam róluk. A zuzmókutatás is sokkal izgalmasabb lehet, mint elsőre gondoltam.

Bár nincs annyi féle állat, mint a síkvidéken, azért a köderdőkben is akad látnivaló a quetzalon kívül is. Egész sok a kolibri, de egyéb madár is akad. A magassággal a fák mérete lecsökken és a növényzet is teljesen más, mint alacsonyabban. Ott a több tízméter magas fák alá alig jut be fény. Magasan ez nem feltétlen van így és a vegetáció is egészen másféle, olyan köderdős. A gyakori eső és felhőborítás következményeként rengeteg a nedvesség, emiatt mindenhol burjánzik a növényzet.  Zúzmók, mohák, páfrányféleségek minden mennyiségben. Jól néz ki, nekem jobban bejött, mint a síkvidéki erdő, legalábbis látványra. Plusz élmény, hogy a magashegyekben gyakran előfordul, hogy magasabban vagyunk, mint a felhők. A panoráma ilyenkor nagyon szép tud lenni.