A szuper, de azért elég fárasztó patagóniai bő hónap után visszatértem Santiagóba kipihenni a májkrémdiéta, a patagóniai nyár és az egy hónapig napi minimum 15 km séta fáradalmait. Gondoltam megengedek magamnak egy kis relatív luxust és a kényelem, meg a pihenés érdekében airbnb-zek egyet és kiveszek egy szobát. Még sose airbnb-ztem, ideje volt kipróbálni, mielőtt továbbindultam volna az óceánpartra.

Mivel általában mindig a legolcsóbb szállást keresem, aludtam már egy-két elég tré helyen, de első airbnb-s élményem minden eddigi rekordot megdöntött. Még az eddigi negatív csúcstartó kairói szállás is Gresham palotának tűnik ehhez képest, amit az éjszaka közepén úgy kaptunk meg, hogy előttünk egy órával még egy egyiptomi szerelmespár használta szerelmi fészeknek a négy négyzetméteres lyukat, és naná, hogy a kedvünkért nem takarítottak ki utánuk. Nem részletezném. Amikor betoppantam a szállásomra Santiagóban, teljesen olyan volt, mintha valami filmbe csöppennék bele, legalábbis nekem egyből a Trainspotting című film ugrott be, amikor megláttam a lakást. A hangulata, a lepukkantsága és az iszonyatos retek miatt. És nem csak a lakás, hanem a lakók miatt is. Az is erősített a képen, hogy érkezésemkor éppen szívtak a srácok, de mint utólag kiderült, ez nem számított olyan különleges eseménynek, gyakorlatilag néha ez volt a teljes napi programjuk. Az ismerkedésnél a honnan jöttél utáni első kérdés már a drogokra vonatkozott. Első este nekiálltam megfőzni a vacsimat egy olyan retkes konyhában, hogy olyat én még nem láttam, pedig éltem már egy halom fiatal sráccal egy fedél alatt. Amíg én egy kis zöldséges rizst főztem, a srácok valami füves-tejes főzetet készítettek. Amikor másnap a városnézős köröm után visszaértem, és udvariasságból megkérdeztem, hogy mi a pálya, elkezdték ecsetelni, hogy az előző napi főzet mennyire kiütötte őket és egész nap csak hallucináltak. Azért nem volt olyan szörnyű, egész viccesek voltak a srácok, meg egész jól eldumálgattunk néha. Najó, tényleg nem volt olyan vészes, erősen indítottak, de a második-harmadik naptól már erősen visszavettek a tempóból, sőt, a hétvégi házibulira ki is takarítottak. Ha az érkezésem nem is ért annyit, azért legalább a házibulira összekapták magukat, egész tűrhető állapotúvá varázsolták a helyet, még a konyhát is. A házibuli meg egész király volt, úgyhogy a kezdeti meglepetés ellenére végül azért egész jól éreztem magamat a Trainspottingban, a végén azért csak puszival meg öleléssel búcsúztunk.